A magyar és a cseh U17-es válogatott a héten két felkészülési mérkőzést játszott Telkiben, a keddi összecsapáson a mieink 3-2-re nyertek, míg szerdán 1-1-es döntetlennel zárult a találkozó. A csehek szakmai stábjának tagja volt Pavel Srnicek, az 1998-as Európa-bajnoki ezüstérmes válogatott kapusa is, aki jelenleg kapusedzőként dolgozik a szövetség alkalmazásában.

Srnicek a kilencvenes évek elején került ki Angliába, amikor még jóval nehezebb volt Csehországból külföldre szerződni, és éveken át a Newcastle első számú kapusa volt. Később megfordult a Sheffield Wednesday, a Brescia, , a Cosenza, a Portsmouth, a West Ham és a Beira Mar együtteseiben is, majd 2007-ben, 49 válogatott mérkőzéssel a háta mögött a Newcastle-ből vonult vissza, ahol a klub történetének egyik legnépszerűbb játékosának választották meg a szurkolók.

Srnicek a szerdai U17-es mérkőzés után adott interjút az mlsz.hu-nak.

- Először is, hogy tetszett a két mérkőzés? A cseh U17-es csapat ritkán zár nyeretlenül két meccset egymás után…
  - Két magas színvonalú meccset játszottak a csapatok. Az első mérkőzésen nem játszottunk jól, elismerem, teljesen megérdemelten nyert a magyar válogatott. A második összecsapás már jóval kiegyenlítettebb volt,  ezen kicsivel több szerencsével nyerhettünk volna. Úgy érzem, veszélyesebbek voltunk a hazaiaknál, azonban kihagytuk a helyzeteinket, így végül meg kellett elégednünk a döntetlennel. Az mindkét mérkőzésen látszott, hogy két jól felkészített csapat van a pályán. A magyar válogatott pontveszteség nélkül nyerte meg őszi selejtezőcsoportját, ebből már tudni lehetett, hogy két nagyon nehéz meccs vár ránk. Az első összecsapáson a több remek egyéni teljesítménynek köszönhetően nyertek a hazaiak, szerdán azonban már kiegyenlített volt a játék. Úgy gondolom, mindkét válogatott jó eséllyel szállhat harcba az Európa-bajnoki részvételért.

- A kapusuk is jól teljesített, volt néhány nagy bravúrja, ami talán részben már az ön tanácsainak is köszönhető. Milyen feladatai vannak a fiatalok mellett?

- Egyelőre ismerkedem a munkával, hiszen csupán két hónapja neveztek ki az utánpótlás-válogatottak mellé. Újdonság ez a szerep, egyelőre igyekszem felmérni a válogatott kapusokat, de máris nagyon élvezem a feladattal. Elsősorban a tizennyolc-tizenkilenc éves kapusokat készítem fel, de most a fiatalabb korosztályokban is szétnézek, igyekszem felkutatni a legnagyobb tehetségeket.

- Visszavonulása után kapusiskolát nyitott Csehországban. Hogy boldogul a párhuzamosan futó feladatokkal?

- Jelenleg nem működik az iskola, a szövetség felkérése után felfüggesztettem a munkát, mert nem maradt időm arra, hogy kellő energiát fektessek bele, a színvonalból pedig nem akartam engedni. Terveim szerint csak átmeneti a leállás, már tervezem az újraindítást, hamarosan folytatom a projektet. Szeretek fiatalokkal foglalkozni, igyekszem megragadni minden alkalmat, hogy segíthessem a jövő focistáit.

-  Ezek szerint nem is tervezi, hogy felnőtt szinten edzősködjön? A vezetőedzői feladat például nem vonzza?

- Nem szeretnék vezetőedző lenni, nem tervezem, hogy később saját csapatot irányítsak. Jelenlegi munkámmal elégedett vagyok, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne innen még előrébb lépni. Ezt majd a jövő eldönti, attól függ, milyen lehetőségeim adódnak a későbbiekben.

- Hálás feladat most Csehországban a fiatalokkal dolgozni, mert utánpótlás szinten szép sikereket értek el a csapatok az utóbbi időben…

- Ez igaz, az U17-es és az U19-es válogatott is csoportelsőként jutott az elitkörbe, a tizenhét évesek tavaly és idén is részt vettek a világbajnokságon, a tizenkilenc évesek pedig Európa-bajnoki ezüstérmesek lettek nyáron. Nem panaszkodhatunk.

- Ez azt jelenti, hogy ez a generáció tehetségesebb, mint az öné volt? Ha a cseh futball elmúlt húsz évének eredményeit nézzük, alaposan fel van adva a lecke a fiatalok előtt.

- Kétségtelenül tehetséges generáció a mostani, de nem lehet megmondani, mire viszik felnőttként, felülmúlhatják-e a mi eredményeinket.  Részben sokkal könnyebb dolguk van, mert rengeteg lehetőségük van arra, hogy kiteljesítsék karrierjüket. Másrészt azonban meg is zavarja őket a túl sokféle opció, nehezen tudják eldönteni, milyen utat válasszanak. Úgy veszem észre, sokakat éppen a választási lehetőségek akadályoznak meg abban, hogy még jobbak legyenek. A jövőjükön agyalnak, és emellett kevésbé tudnak a fejlődésükre koncentrálni. A mi időnkben nem vonta el a figyelmet semmi a futballtól. Kizárólag a játékra, az edzésekre tudtunk koncentrálni, ami később kifizetődött, a kemény munka meghozta a gyümölcsét.

- Edzőként még az út elején jár, labdarúgó-pályafutásáról azonban nyilván már megvonta a mérleget. Elégedetten tekint vissza kapuskarrierjét, vagy esetleg van hiányérzete?

- A Newcastle-ben töltött évekről nagyon szép emlékeket őrzök, és büszke vagyok arra is, hogy hét évig szerepeltem a cseh válogatottban. Védtem Olaszországban, Portugáliában, nincs igazán hiányérzetem, ezzel együtt azt gondolom, hogy akár többet is elérhettem volna. Ha mindenáron mondani kell valamit, leginkább azt hiányolom, hogy nem tudtam jelentősebb trófeákat nyerni csapataimmal. A Newcastle-vel jártunk nagyon közel az angol bajnoki címhez, de lemaradtunk az első helyről. Ugyanezt elmondhatom a válogatottról is, az 1998-as Eb-n kevés hiányzott az aranyéremhez. Ezen a tornán csere voltam a válogatottban, pedig azt megelőzően enyém volt az egyes számú mez. Ha akkor nem szorulok a kispadra, talán teljesen másképp alakult volna a pályafutásom, és később többet elérhettem volna. Ezeken azonban már nem érdemes rágódni, mert egyáltalán nincs okom a panaszra, labdarúgóként sikeres pályafutást tudhatok a hátam mögött, remélem, edzőként is lesznek jó pillanataim.