A leköszönő szövetségi kapitány 2014. március 7-én, a horvátországi Isztria-kupán dirigálta először a női A-válogatottat – utolsó mérkőzése, a 2020. december 1-i, Izland elleni találkozó, a 89. volt a sorban.

A felnőtt válogatottnál Bacsó István mellett kezdte a munkát, majd dolgozott az U19-es csapat szövetségi edzőjeként is, és az együttessel szerepelt a 2005-ös hazai rendezésű korosztályos Európa-bajnokságon.

A felnőtt válogatottat hét éve irányító, időközben UEFA Pro-licencet is szerző szövetségi kapitány generáció váltást hajtott végre, számtalan tehetséges fiatal kapott lehetőséget nála.

– Életem legnehezebb, de egyben legszebb hét esztendeje volt, melyet a női válogatott élén eltölthettem. Büszke vagyok rá, hogy nagyszerű játékosokkal, egyéniségekkel, s a stábomban is remek szakemberekkel dolgozhattam együtt, és ezért a lehetőségért nagyon hálás vagyok a Magyar Labdarúgó Szövetségnek – nyilatkozta Markó Edina az mlsz.hu-nak.

A Markó Edina-történet

A magyar labdarúgás történetét figyelve, kizárólag Baróti Lajos (117) irányította Markó Edinánál több alkalommal az A-válogatottat, ha pedig összeadjuk a játékosként a pályán, szövetségi kapitányként pedig a kispadon végigküzdött mérkőzéseket, Markó Edina (89+55=144), Mészöly Kálmánt megelőzve (61+61=122) az abszolút csúcstartó.

A sikerek, természetesen nem a „semmiből” teremtek. Aki a nyolcvanas évek elején, közepén, a szombathelyi játszótereken, vagy az akkor már alig létező grundokon járt, felfigyelhetett egy fekete hajú kislányra, akit a társai, a fiúk és a futballjukat néző felnőttek szinte soha nem szólítottak a keresztnevén. Mindenki, „Kis Kerekinek” hívta és Vas megyében az idő tájt aligha érhetett ifjú futballistát nagyobb megtiszteltetés…

Imádott futballozni, és az sem zavarta igazán, hogy egy kislány akkor még nem találhatott olyan csapatot magának, ahol „igazából” focizhat. Előbb néhány idősebb, szombathelyi társával Székesfehérvárra, az ottani Postáshoz igazolt, majd a budapesti, főiskolás években az Íriszt erősítette. A kilencvenes évek második felére azután játékos-edzőként tért vissza Szombathelyre, a nem sokkal korábban megalakult Viktória FC-be, ahol mindmáig páratlan sikersorozat fűződik a nevéhez.

Markó Edina a modern magyar futball történetének egyetlen edzője, aki játékos-edzőként nyert élvonalbeli bajnoki címet azzal, hogy a 2003-2004-es idényben, szinte U19-es csapattal, megelőzte a fővárosi vetélytársakat. Mindmáig ő az egyetlen edző női futballunkban, aki vidéki csapat vezetőjeként duplázni tudott – így lett 2009-ben a magyar női futball „fővárosa” Szombathely.

Kicsit immár a válogatottak felé kanyarodva, előbb a legendás Bacsó István munkáját segítette a „nagyválogatottnál”, majd megkapta az U19-es válogatottat. Abban is ő az első, sőt egyelőre egyetlen, hogy korosztályos női Európa-bajnokság nagydöntőjében dirigálhatta a magyar csapatot.

Talán hihetetlennek hangzik, de ezekbe az évekbe belefért a civil élet is… A boldog család, a mindenben támaszt jelentő férjjel, majd a két remek gyerek. Közben, egyáltalán nem mellékesen, gyűltek az egyetemi diplomák is a Szombathely melletti családi házban. Így azután, amikor 2014. januárjában csörgött a telefon a Hérincs család házában, Vági Márton főtitkár a fejlesztési program fontos részeként, a szakág legrutinosabb, legelkötelezettebb vezetőjét kérhette fel, hogy álljon a parancsnoki hídra.

Hét esztendő telt el azóta. A magyar női futball sok sikeren és néhány kudarcon van túl. Ahogy, a női A-válogatott is.

Ám, az kétségtelen, hogy az időközben UEFA Pro-licencet is szerző szövetségi kapitány végre tudta hajtani a teljes generáció váltást, pótolni tudott olyan játékosokat, mint Pádár Anita, Hummel-Smuczer Angéla, Tálosi Szabina, Tóth Gabriella – és a sor még folytatható volna. Új csapatot épített, letette a jövő alapját – ezt láttuk az Izland elleni találkozón.

A csapatot vezető szövetségi kapitány munkájának köszönhető, hogy a magyar női futball valami keveset törleszteni tudott sok évtizedes adósságából, újra a szakágban dolgozik Mester Kata Olympia, Kiss Mária, Szabó Ilona, a fiatalabb generációból dr. Papp Eszter – és szerencsére ezt a sort is lehet folytatni.

Igaz, hogy szép, de nehéz évek vannak mögöttünk. Éppen ezért, a szövetségi kapitány lemondása, egy fontos, sikeres korszakot zár le, ugyanakkor el is indít egy újat, amelyben már nem Markó Edina vezeti a női A-válogatottat.

De, mindenki, aki szereti a női labdarúgást, reménykedhet abban, hogy a kinyíló új ajtók egyikén lesz olyan, amelyen a magyar női futball felirat áll, és Markó Edina lép be rajta.

Dénes András újságíró írása