– Abban az időben az NSZK-nak már ismert, jó női csapata volt – kezdi Lovász Gyöngyi, aki itthon a válogatottban és a László Kórházban, később pedig Németországban is futballozott. 1985-ben pedig tagja volt annak a 13 játékosnak, akik Tóth Ferenc szövetségi edző vezetésével 1–0-ra legyőzték a Német Szövetségi Köztársaságot. Ez azóta sem sikerült: a németek ellen többször nem tudott győzni női válogatottunk.

Az MLSZ 1983-ban írt ki először hivatalos országos bajnokságot a női mezőny számára és 1984-ben a Budapest válogatott szerepelt egy olaszországi tornán és játszott itthon Bécs csapatával. Ezek után kerülhetett sor az első hivatalos válogatott mérkőzésre.

– Nagyon izgatottan készültünk a találkozóra, bizonyítani akartunk ellenük, hiszen olyan játékosaik voltak, mint Silvia Neid, vagy Martina Voss, aki most a német szövetségi kapitány. A mérkőzésen talán kicsit le is néztek minket, mi pedig 120 százalékot beleadtunk ebbe a meccsbe. A gól egy szélen vezetett támadásból esett, a beadásból Vrábel Ibolya vágta be – eleveníti fel a történteket a 60 éves futballista, aki erre a mérkőzésre ma is tisztán emlékszik, hiszen azóta is gyakran beszédtéma a női futball kedvelői között. Ráadásul ő egy másfajta emléket is őriz a németek elleni csatáról: a találkozón megsérült és jobb combján még mindig megvan ennek a hege.

– Még a Képes Sportba is bekerült a képe – meséli sérüléséről. – Különben keveset foglalkoztak a női labdarúgással az újságokban, ezt a találkozót viszont kiemelte a magazin. A női futball a megalakulása után gyorsan fellendült és ugyanilyen gyorsan le is ült. Akkoriban mindenki rácsodálkozott, hogy »jé, te focizol?«

Lovász Gyöngyi civilben a László Kórházban dolgozott leltárosként, ide kellett a kikérőt küldeni, hogy az akkori szokások szerint fizetés nélküli szabadságra engedjék a mérkőzések idejére. Emlékei szerint a válogatott találkozók előtt háromnapos összetartásokat szerveztek, a III. Ker. TVE pályáján készültek és kis napipénzt is kaptak. A szerelésük, amiben pályára léptek, nem új volt, a férfi csapatok használt mezeiben játszottak, amiket aztán gondosan le kellett adniuk.

– Megvoltak a lehetőségeink, hogy focizhassunk, de koránt sem volt annyi, mint ma – teszi hozzá az egykori válogatott játékos, aki jelenleg az MLSZ Női Bizottságának tagja, sőt, még ma is futballozik.

– Az Érdi VSE háromnegyed pályás megyei csapatában focizok. Ennek sajnos megvan a veszélye, de vigyázunk egymásra. Évente szervezünk kispályás focitornát is a régiekkel, akikkel tartjuk a kapcsolatot, a válogatott kerettagokkal el szoktunk menni a válogatott mérkőzéseire és persze a Női Labdarúgás Napjára – teszi hozzá végül Lovász Gyöngyi. Az ünnepet pedig, amit említ, a Női Labdarúgás Napját, éppen az 1985-ös győzelem 30. jubileumán rendezte meg először az MLSZ és azóta is minden évben megtartja.

Magyarország–Német Szövetségi Köztársaság 1–0 (1–0)
Siófok
Vezette: Kovács I. László (Juhász, Pain). Gólszerző: Vrábel (35. p.) 1-0.

Magyarország: Kiss Mária – Bukovszki Jenőné, Kiss Lászlóné, Matskássyné Boda Mária, Jenei Anikó – Lovász Gyöngyi, Bárfy Ágnes, Szegediné Lojd Zsuzsa – Vrábel Ibolya (Markovics Magdolna), Kern Edit, Keresztes Zsuzsanna (Tóth Ilona). Szövetségi edző: Tóth Ferenc.

NSZK: Marion Isbert – Elke Richter, Ingrid Zimmermann, Christel Klinzmann, Frauke Kuhlmann (Britta Unsleber) – Rike Koekkoek, Silvia Neid (Marie-Luise Gehlen), Sissy Raith – Anne Kreuzberg (Martina Voss), Petra Bartelmann, Birgit Offermann (Melanie Lasrich).
Szövetségi kapitány: Gero Bisanz.

A nyitóképen állnak: Kiss Mária, Kiss Lászlóné, Kern Edit, Vrábel Ibolya, Bárfy Ágnes.
Guggolnak: Tóth Ilona, Bukovszky Jenőné, Matskássy Imréné, Lovász Gyöngyi, Szegediné Lojd Zsuzsa, Jenei Anikó.