1930-ban már alakult az osztrák Wundermannschaft, Hugo Meisl nagyon erős csapatot hozott Budapestre. A csak bécsi klubokban szereplő játékosokból álló csapatuk 1926 óta nyeretlen volt már a mi fővárosunkban, ezt a rossz hagyományt akarta megtörni. A mérkőzésnek külön apropót adott, hogy néhány nappal a második budapesti FIFA-kongresszus előtt rendezték, akadtak olyan vendégek, akik már e találkozó miatt megérkeztek.

Minder Frigyes kapitány a Fehér – Mándi, Fogl III – Lyka, Bukovi, Berkessy – Ströck, Vincze, Turay, Toldi, Kohut tizenegyet jelölte a mérkőzésre, Lyka Antal és Vincze Jenő először játszott a nemzeti tizenegyben. A magyar gólokat Kohut és Turay lőtte, mindkettő nagy erővel, viszonylag messziről lőtt a kapuba. Az osztrákok a találkozó végén szépítettek Adalbrecht révén (2:1).

1983-ban nem gondoltuk volna, hogy ilyen erős Sepp Piontek dán válogatottja. Persze, a nemzetközi futballvilág eseményeit követők tudták, milyen erős klubokban szerepel közölük néhány futballista – de így volt ez a hetvenes években is, mégsem volt ilyen jó a csapatuk. Van egy egyszerű magyarázat: korábban a szövetség vonakodott meghívni a légiósokat a válogatottba. (Mi több: 1971 előtt szabályzata tiltotta a profik szerepeltetését a nemzeti csapatban.) Sepp Piontek, a válogatott első 'főállású' szövetségi kapitánya 1979-ben került a csapat élére, attól kezdve már ért el néhány figyelemre méltó eredményt a dán legénység, az 1982-es vb selejtezőin legyőzte például az olaszokat. Ám akkor még nem jutott ki a tornára, az 1984-es Eb-re már igen. Köszönhetően az angolok londoni legyőzésének – s például a magyarok elleni 3-1-nek.

Mészöly Kálmánnak ez a találkozó jelentette első kapitányi korszaka utolsó mérkőzését, szuinte napra pontosan három év alatt 31 meccsen vezette a csapatot. Koppenhágában a Katzirz – Martos, Kocsis, Garaba, Tóth J. – Hannich, Nyilasi, Póczik – Kiss L. (Szentes), Törőcsik (Kardos), Hajszán összeállítású csapat játszott, a 3-1-re elveszített mérkőzésen Nyilasi Tibor kiegyenlítette ugyan Preben Elkjaer-Larsen vezető gólját, de az utolsó hét percben Jesper Olsen és Allan Simonsen is eredményes volt. Korszakhatárt jelentett e találkozó a magyar válogatott akkori történetében, Katzirz Béla, Martos Győző, Kocsis István, Póczik József és Szentes Lázár utoljára szerepelt a csapatban, s Kiss László is csak mindössze egy mérkőzésen (1984-ben, a spanyolok ellen) kapott már csak szerepet.

1994-ben a svédek elleni 1943-as, sokkoló hazai vereség óta először kapott hét gólt a magyar válogatott, amely egyszersmind a második világháború óta legsúlyosabb vereségét könyvelhette el Eindhovenben. Pedig a Végh – Puglits, Márton, Mészöly, Keller – Halmai, Lipcsei (Albert), Illés, Keresztúri (Balog T.) – Klausz (Dombi), Vincze (Csertői) összeállítású csapat számára jól indult a meccs, Illés Béla a tizedik percben büntetőből vezetést szerzett. Ezen ellenben feldühödött az amerikai világbajnokságra készülő Oranje, s héttel válaszolt (1-7). Dennis Bergkamp és Frank Rijkaard például két-két gólt is jegyzett. Verebes Józsefnek második kapitányi korszakában ez volt az utolsó előtti mérkőzése, egy héttel később még Belgiumban is meccselt, aztán viszatért Mészöly Kálmán a válogatott élére.

Újabb nagy torna előtt újabb erős ellenfél, ezúttal az olasz válogatott a Népstadionban. A dátum 1996. Az angliai Európa-bajnokságra készülő Squadra Azzurra a tavasz már negyedik vereségét mérte a korábban a horvátoktól (1-4), az osztrákoktól (0-2), az angoloktól (0-3) is kikapó magyar válogatottra. Csank Jánosnak nehezen indult a kapitányi pályafutása. A szakvezető nem volt elégedett a hazai csatárkínálattal, ezért újoncot avatott a húszéves Torma Gábor személyében. A Cercle Bruges Dunaújvárosból indult légiósa addig mindössze a második olyan magyar válogatott futbalista lett, aki debütálása előtt nem szerepelt a magyar élvonalban. (Az első Füzi II Gábor, a Gázgyár csatára volt 1941-ben.) A mérkőzést Pierluigi Casiraghi gólja (7. perc) és Bánfi János öngólja (47. perc) döntötte el, 0-2. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Hajdú – Sebők V. (Hahn), Bánfi, Plókai – Mracskó, Balog T., Urbán (Telek), Lisztes (Illés), Nagy N. (Aranyos) – Torma, Vincze I. (Egressy). Az olaszoknál világklasszisok sora játszott, így például Maldini, Costacurta, Del Piero, Casiraghi, Ravanelli, Albertini, Donadoni. Végigjátszotta a mérkőzést a Chelsea-vel edzőként 2012. május 19-én BL-t nyert Roberto Di Matteo is.

A magyar A-válogatott eddig egyetlen hivatalos mérkőzést játszott Kínában, 2004-ben, Lothar Matthäus kapitánysága alatt. Az akkor éppen kínai klubban játszó Kenesei Krisztián már a 4. percben vezetést szerzett Tiencsinben, de a hongkongi bíró, bizonyos Csiu Szin Csien tett arról, hogy ez ne legyen elég a győzelemhez. Miután Csao Haj-pin a 44. percben kiegyenlített, a bíró a 76. percben kiállította Szélesi Zoltánt, majd a 89. percben adott a hazaiaknak egy büntetőt, amit Cseng Cse gólra váltott. Így lett 2-1 a kínaiaknak. Szélesi Zoltán, Rósa Dénes, Leandro és Polonkai Attila először játszott a nemzeti csapatban. Az összeállítás: Vlaszák – Komlósi (Juhász), Bodor, Gyepes (Stark), Pető Z. – Szélesi, Polonkai (Tóth B.), Rósa, Leandro (Huszti) – Kenesei, Torghelle (Gera).