A magyar labdarúgó-válogatott 1902 óta íródó, 867 mérkőzést magába foglaló története 863, a mérkőzés időpontjában FIFA-tagország elleni, illetve általában országok közötti meccset tartalmaz. A további négyből kettőt (1986-ban) Ázsia válogatottja ellen vívott, kettőt pedig Moszkva csapata ellen, 1952-ben. Utóbbi félmondatból két logikus kérdés következik: miért nem a Szovjetunió volt az ellenfél, s ha nem, miért volt e két találkozó hivatalos meccs? Nézzük megint a felvetés második felét: azért, mert 1952 és 2000 között felemás megoldással szerepelt a két találkozó statisztikákban. Nem volt besorszámozva, azaz nem volt hivatalos országok közötti mérkőzésként kezelve – de a játékosoknak beszámított a válogatottságai közé. Például Bozsik József úgy lett százszoros válogatott 1962-ben (aztán kapott hozzá utólag még egyet), hogy beszámították a két moszkvai meccset. Két ok miatt nem számított hivatalos mérkőzésnek: egyrészt, mert odalett volna az Aranycsapat hosszú veretlenségi sorozata.

Másrészt, s most jön a lényeg: a nagy testvérnek, a Szovjetuniónak akkor még nem volt válogatottja! A második világháború után még nem hivatalosnak számító, a harmincas években általában a törökök ellen vívott találkozókhoz hasonló meccseket sem vívott a szovjet csapat. 1952-ben, miután döntés született arról, hogy a csapat részt vesz a helsinki olimpián, játszott különböző felkészülési mérkőzéseket, többnyire Moszkva válogatottja néven. Kilencet különböző (szovjet) klubcsapatok ellen, majd – újabb szovjet klubok elleni edzőmeccsek mellett, májusban a lengyel, a magyar, végül a Szófia válogatottja néven pályára lépő bolgár csapat ellen. Az olimpián aztán játszott három 'besorszámozott', hivatalos meccset, de miután kikapott a láncos kutyának nevezett Tito 'jugoszlávjaitól', Sztálin feloszlatta a csapatot, a 'főbűnösöket' pedig örökre eltiltotta. A válogatott aztán már csak 1954-ben, Sztálin halála után állt össze újra, s a második mérkőzését már deklaráltan Szovjetunió néven, Magyarország ellen játszotta.

De vissza az 1952-es mérkőzéshez: a moszkvai Dinamo-stadionban 60 000 néző előtt a Grosics – Buzánszky, Börzsey, Lantos – Bozsik, Zakariás – Csordás, Hidegkuti, Szusza (Palotás), Puskás, Kocsis összeállítású csapat újoncot avatott Csordás Lajos személyében. A találkozón (1:1) két gól esett, az egyiket a moszkvai kapitány, Vszevolod Bobrov szerezte a 36. percben, a második félidő ötödik percében pedig Palotás Péter egyenlített. A mérkőzést a szovjet Nyikolaj Latisev vezette – ő az a bíró, aki 1962-ben, a csehszlovákok elleni vb-negyeddöntőben nem látta gólnak Tichy Lajos rettenetes erejű lövését. Az első gólt szerző Bobrov a kor egyik legkiválóbb sportembere volt: a labdarúgó-válogatott kapitánya jégkorongozóként világ- és olimpiai bajnoki címet is nyert.

A következő dátum 1967. május 24., a dánok elleni, koppenhágai Európa-bajnoki selejtező napja. A Tamás – Mátrai, Mészöly, Ihász – Nagy I., Szűcs – Molnár, Bene, Farkas, Albert, Rákosi összeállítású tizenegy mind a két félidőben rúgott egy-egy gólt a hazaiaknak. Az elsőt Albert Flórián, a másodikat Bene Ferenc. Tovább tartott a magyar csapat parádés menetelése: az 1966-os világbajnokság, a szovjetek elleni, negyeddöntős vereség után a hollandok ellen még döntetlent játszott, aztán sorozatban hat mérkőzését megnyerte. (Aztán e találkozó után még kettőt.)

A következő találkozó nem szép emlék: 4-1-es vereség a Wembleyben, az angoloktól. Az argentínai világbajnokság előtt a Mundialról lemaradó háromoroszlánosok presztízsmeccsnek tartották e 90 percet – s átszaladtak a belső problémák miatt szétesett magyar csapaton. Baróti Lajos a Gujdár – Török, Kocsis I., Kereki, Tóth J. – Nyilasi, Pintér, Zombori – Fazekas (Csapó), Törőcsik, NagyL. csapatot játszatta, az újpesti balszélső szerezte a szépítő gólt 0-3-nél, a 62. percben. Az angolok góljait John Barnes, Phil Neal, Trevor Francis és Tony Currie lőtte. A találkozóról és körülményeiről így írt Hegyi Iván a Királyok, Hercegek, Grófok című könyvben: 'Az MLSZ a vb-t megelőző utolsó válogatott mérkőzést az angolokkal kötötte le – miként 1954-ben –, ám ez nem bizonyult jó ötletnek, mivel a világbajnokságról lemaradó britek (3-0-ás félidő után) 4-1-es vereséget mértek hazánk fiaira. „Még egyszer nem játszhatunk ilyen rosszul” – próbálta megnyugtatni a hazai közvéleményt Baróti Lajos, csakhogy a kapitány tudta jól: nagyobb gond is van az 1-4-nél. Fazekas felesége és Törőcsik barátnője ugyanis fehérneműt emelt el egy londoni áruházban, s mivel a hölgyek – akikről az angolok azt sem tudták, kicsodák – a lebukáskor éppen arra hivatkoztak, hogy a neves magyar labdarúgókhoz tartoznak, a szigetországi bulvársajtó zajos  sztorit kreált az amennyire menthetetlen, annyira jelentéktelen esetből. Törőcsik megemésztette a történteket, Fazekas viszont lelkileg összetört…'

2006-ban egy ritka ellenféllel játszott a magyar válogatott május 24-én. Új-Zéland csapata a története során először játszott Budapesten. A Szusza Ferenc Stadionban 2-0-ra győzött a Bozsik Péter által irányított, Király Gábor – Fehér Csaba, Sebők Vilmos, Pető Zoltán (Vanczák Vilmos), Löw Zsolt – Tóth Balázs (Polonkai Attila), Molnár Balázs, Dárdai Pál – Gera Zoltán, Szabics Imre (Rajczi Péter), Huszti Szabolcs (Torghelle Sándor) összetételű válogatott. A gólokat Huszti és Szabics szerezte. Ez volt Bozsik Péter első mérkőzése kapitányként, tehát ekkor vezette először a magyar válogatottat olyan szövetségi kapitány, akinek az édesapja is betöltötte korábban ezt a posztot.

Két évvel később is bemutatkozott egy szövetségi kapitány május 24-én: a görögök elleni találkozó volt az Erwin Koeman-éra első mérkőzése. A holland edző győzelemmel mutatkozott be, miután 3-2-re nyert a csapatával a címvédőként a 2008-as Európa-bajnokságra készülő, Otto Rehhagel által dirigált görög válogatott ellen. A görögök Joannisz Amanatidisz góljával vezetést szereztek az első félidő utolsó percében, ezt a második játékrész elején Dzsudzsák Balázs kiegyenlítette. Juhász Roland gólja után Vadócz Krisztián is bevette Konsztantinosz Halkiasz kapuját – s nem sokat számított, hogy Nikosz Liberopulosz a 91. percben szépített. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Fülöp Márton – Szélesi Zoltán, Vanczák Vilmos, Juhász Roland, Löw Zsolt – Vadócz Krisztián, Dárdai Pál – Gera Zoltán (Koltai Tamás), Hajnal Tamás (Orosz Péter), Dzsudzsák Balázs – Huszti Szabolcs.