A vb-selejtezők előtti utolsó felkészülési mérkőzést (Magyarország-Izrael, augusztus 15., Puskás-stadion) felvezető sorozatunkban a magyar válogatott légiósait az elmúlt éves teljesítményükről, aktuális klubcsapatukban betöltött szerepükről, valamint az adott bajnokság jellemzőiről kérdezzük. A sort Szalai Ádámmal kezdjük, vele kapcsolatban ugyanis friss hír, hogy klubja, a német élvonalban szereplő Mainz két évvel, 2015-ig meghosszabbította szerződését.

Szalai tavaly januárban szenvedett súlyos térdsérülést, operációja után egy teljes évet kellett kihagynia. A Mainz támadója számára a 2011/12-es szezon első fele teljes egészében a rehabilitációval telt, első mérkőzését január végén játszhatta le. 

- Úgy érzem, megerősödve tértem vissza a kényszerpihenőről, ezt bizonyítja, hogy egy év kihagyás után nagyon jól szálltam be, gólokat rúgtam, gólpasszokat adtam, újra játszhattam a válogatottban, ahol ugyancsak eredményes tudtam lenni - mondta előző félévéről a támadó. - Sokan nem hittek abban, hogy egy ilyen súlyos sérülés után sikerül visszaküzdenem magam arra a szintre, ahol korábban kénytelen voltam egy időre abbahagyni, ezért számomra iszonyatosan fontos volt a tavaszi szezon. Nem volt könnyű dolgom, a Mainz keretében nyolc csatár vár bizonyítási lehetőségre, edzéseken gyakran előfordul, hogy két-három támadónak külön kell gyakorolnia. Ez is mutatja, hogy rendkívül nehéz bekerülni a kezdőcsapatba, nem kis dolog, hogy magyar játékosként, egy év kihagyás után folyamatos játéklehetőséget kaptam.

Szalai tavasszal tizenkét mérkőzésen volt kezdő, háromszor cserélték be, és három góllal hálálta meg a bizalmat. A Mainz a szezon nagy részében stabil középcsapat volt, végül a 13. helyen zárt, nyolc ponttal megelőzve az osztályozóra kényszerülő Herthát. Szalai elmondta: egy német élvonalbeli középcsapatnál még a csatárok sem engedhetik meg maguknak, hogy ne vegyék ki a részüket a védekezésből, sőt, néha több a védekező feladat, mint a támadó.

- A spanyol alacsonyabb osztályból érkezve érezhető volt, hogy a német élvonal meccseinek irama és keménysége más, mint amiben korábban részem volt. Nagyon megterhelő minden egyes mérkőzés, a bajnokik másnapját bizony minden héten megérzem, az óriási terhelés után nehezen akarnak engedelmeskedni az izmaim. Itt nagyobb fegyelemre van szükség, mint annak idején Spanyolországban, a támadóknak is alá kell rendelniük magukat a csapat érdekeinek. A Mainz nem tartozik az erősebb együttesek közé, ezért vannak olyan mérkőzések, amikor alig marad erőnk a támadásokra, ilyenkor nekem is ki kell vennem a védekezésből, a területek lezárásából. Én is érzem, hogy a német labdarúgás rengeteget fejlődött az utóbbi években, köszönhetően a hihetetlenül erős utánpótlásképzésnek. A játékosok tizenévesen már topcsapatokban játszhatnak, a válogatott átlagéletkora is meglehetősen alacsony, mert a fiatalok képesek felvenni a versenyt a rutinos labdarúgókkal. Emlékszem, mikor annak idején Magyarországról kikerültem Stuttgartba, hatalmas lemaradásom volt a hozzám hasonló korú játékosokkal szemben, hosszú időre volt szükségem, mire ledolgoztam ezt a hátrányt. Most már ezzel nincs gond, de tudom, hogy kizárólag úgy maradhat meg egy játékos hosszú távon a Bundesligában, ha napról napra a legjobb tudása szerint végzi a munkáját, és minden egyes edzésen a maximumot beleadva dolgozik meg saját boldogulásáért.