1936-ban játszott először a két csapat, addigra a románok két, a magyarok egy világbajnoki részvételen voltak túl. Ennek ellenére a sajtó biztos magyar győzelemre számított a bukaresti találkozón, a 2:1-es sikert a Nemzeti Sport nehéz győzelemnek aposztrofálta. A mérkőzést a belga Langenus, az 1930-as világbajnokság belga játékvezetője dirigálta, a hazaiaknál a balszárnyat két magyar játékos, a Hagi rekorddöntéséig a román gólcsúcsot tartó, brassói – karrierje csúcspontján a Nagyváradi AC-ben tündökölt – Bodola Gyula és a pályafutása végén, 33 évesen a magyar második ligában, a Törekvésben is szerepelt, egyébként temesvári Dobay István alkotta. Bodola elképesztően jó játékos volt, de ezúttal a magyarok magyar balösszekötője, Toldi Géza még őt is túlragyogta. Silviu Bindea vezető gólja után a második félidőben Lázár Gyula egyenlített, majd Toldi lőtte (18 méteres ágyúzással) a győztes gólt. A Pálinkás – Polgár, Fekete – Seres, Szűcs, Lázár – Sas, Vincze, Cseh II, Toldi, Titkos tizenegy megérdemelt győzelmet aratott.

Három évvel később, 1939-ben ugyancsak októberben találkozott a két válogatott, ismét Bukarestben. Az erdélyi játékosok, így Sárvári-Spielmann és Bodola még a román csapatot erősítették. A Boldizsár – Korányi, Bíró – Pázmándy, Sárosi III, Szalay II – Kincses, Sárosi dr, Kolláth, Zsengellér, Tóth III összeállítású magyar legénység 1:1-es döntetlent harcolt ki. 1972-ig (!) ez volt az egyetlen magyar–román, amelyet nem nyert meg a válogatottunk. Az első gólt Tóth III Mátyás, a másodikat Sárvári-Spielmann Ferenc lőtte. 1944-ben együtt nyertek magyar bajnoki címet a Nagyváradi AC tagjaiként.

1940-ben találkozott először Budapesten a két válogatott, a Duna Kupáért játszott mérkőzésen. Az Üllői úton a Ginzery Dénes által irányított magyar válogatott 2:0-ra legyőzte a román csapatot. Alig néhány hónappal voltunk a II. bécsi döntés, Erdély visszacsatolása előtt. A román válogatottban két olyan futballista is pályára lépett, aki 1944-ben aztán a Nagyváradi AC színeiben magyar bajnoki címet nyert: Juhász Gusztáv és az előző találkozón gólt is szerzett Sárvári-Spielmann Ferenc. Játszott még egy magyar, a korábban a Hungáriában is szerepelt Barátky Gyula. A Csikós – Pákozdi, Sárosi III, Polgár – Király, Dudás – Kincses, Sárosi dr., Toldi, Harangozó, Gyetvai tizenegy két ferencvárosi, Sárosi György és Gyetvai László két perc alatt lőtt két góljával nyert. Még nem is telt el két teljes esztendő az ezüstéremmel zárt párizsi világbajnokság óta, de mindössze ketten maradtak erre a meccsre a finalisták közül, Polgár Gyula és dr. Sárosi György.



1945-ben, már a háború befejeződése után találkozott egymással újra a két csapat. Ez volt az „új életben” az első meccse a magyar válogatottnak, amelyet nem az osztrákokkal vívott. A magyar futball akkoriban Ausztriával, Jugoszláviával és Romániával vette fel a kapcsolatot, így nem meglepő, hogy a következő több frontos csatát az ottani válogatottakkal vívta a magyar labdarúgás. Szeptember 30-án az Üllői úton játszott a két A-válogatott, aznap és a következőn Temesváron, illetve Aradon pedig a Budapest válogatott. A három találkozó 3 magyar győzelmet, s 14:5-ös gólarányt hozott. A főváros reprezentánsai (akik között pályára lépett, például Tóth György, dr. Sárosi György, Lázár Gyula, Kubala László és Deák Ferenc, azaz Bamba is) előbb 4:1-re, majd 3:2-re nyertek. De a Gallowich Tibor irányította A-válogatott még ezen is túltett. A Csikós – Rudas, Szűcs, Bíró – Sárosi III, Lakat – Sipos, Hidegkuti, Zsengellér, Puskás, Nyers összeállítású tizenegy pazar játékkal rukkolt ki, s már a szünetben 5:2-re vezetett. A vége 7:2 lett, az újonc Hidegkuti Nándor, valamint a második meccsét játszó, 18 éves Puskás „Öcsi” két-két, valamint Zsengellér Gyula, Rudas Ferenc, s az ugyancsak újonc, újpesti (s később a milánói Inter színeiben Olaszország legjobb csatárai közé emelkedő) Nyers István egy-egy találatával. A románoknál játszott a korábbi magyar válogatott Sárvári-Spielmann Ferenc és Perényi-Pecsovszky József, valamint a NAC-cal magyar bajnoki címet nyert, s a később a Barcelonában is szerepelt Szegedi-Simatoc Miklós is.

A következő dátum: 1947. október 12. A Balkán Kupáért játszottak a csapatok. Puskás Ferenc két gólt is szerzett, egyet pedig a jobbszélső, Egresi Béla, azaz Csöpi lőtt. A 3:0-s eredmény ellenben nem mutatja hűen, milyen izgalmas volt a mérkőzés: Grosics Gyula bizonyult a mezőny legjobbjának, különösen az első félidőben szenzációsan védett a két korábbi magyar válogatott játékost, Sárvári-Spielmann Ferencet és Perényi-Pecsovszky Józsefet is soraikban tudó románok ellen. A magyar válogatott a győzelemmel elhódította a Balkán Kupát. Szusza Ferenc volt a csapatkapitány, a két gólt is szerző „Öcsi” (Puskás Ferenc) nem csak a jó játékának örült, hanem boldogan mondta az öltözőben mindenkinek: „Ha hazamentünk, végre megvehetem azt a kétszobás családi házat, amelyre olyan régen fáj a fogam.”

1948-ban kétszer is találkozott a két válogatott, júniusban Budapesten, októberben Bukarestben. (Véletlen egybeesés: akkor negyedszer játszott hivatalos meccset a magyar csapat a román fővárosban, s mindannyiszor októberben.) A májusi találkozó után Perényi-Pecsovszky József, a románok csillaga nem akarta elhinni, hogy tényleg kilenc gólt kaptak a Megyeri úton. Ő csak hetet számolt. Pedig kilenc volt, a román válogatott történetének mindmáig legsúlyosabb veresége. A Henni (Károlyi) – Rudas, Kispéter, Kónya – Bozsik, Zakariás – Egresi, Kocsis, Mészáros, Puskás, Tóth III összeállítású magyar csapatban Egresi Béla három, Mészáros József. valamint Puskás Ferenc és Kocsis Sándor két-két gólt szerzett. A nagy formában lévő bombázó, Deák Ferenc betegsége miatt nem tudott játszani, az újonc Mészáros kiválóan pótolta. Két góllal mutatkozott be, de olyan erős volt a konkurencia, hogy soha többé nem játszhatott az A-válogatottban.Ő volt aznap a csapat egyik újonca, Kocsis Sándor a másik. Ketten négy gólt termeltek.

Októberben a bukaresti Köztársasági-stadionban lépett pályára a formálódó Aranycsapat a románok ellen. Válogató bizottság állította össze a csapatot, Sebes Gusztáv mellett Kléber Gábor és Mandik Béla volt ennek a tagja. A vendégek csatársorában a csereként beállt Bodóval együtt négy magyar csatár is játszott, a nagyváradi Bartha Károly és Fernbach-Ferenczi Antal, a temesvári Perényi-Pecsovszky József és alsóvivói Bodó György. Az örökifjú Perényi lőtt ugyan egy szépítő gólt 0:4-nél, de nem okoztak sok gondot. Nem úgy Puskás Ferenc a román Justin Apostol kapusnak: rúgott neki hármat! A magyar csapat a Grosics (Tóth Gy.) – Lóránt, Börzsey, Balogh II – Bozsik, Zakariás – Egresi, Hidegkuti (Kubala), Deák, Puskás, Tóth III összeállításban játszott. A balösszekötő triplája mellett Deák Ferenc is két gólt szerzett. Lóránt Gyula ezen a találkozón debütált a nemzeti tizenegyben. 1948-at írtunk, addigra már magyar bajnok volt a Nagyváradi AC-val és román az aradi ITÁ-val.

1952-ben olimpiai selejtezőt játszott egymással a két válogatott Turkuban. A magyar csapatnak a jugoszlávok elleni döntőig az volt a legnehezebb mérkőzése. A románok ugyanis nagyon erős csapattal érkeztek az olimpiára, köztük több magyar futballistával (Perényi-Pecsovszky József, Serfőző Gábor, Kovács József, Farmati Zoltán). A később oly’ sok bosszúságot okozó szovjet Nyikolaj Latisev által vezetett mérkőzésen a magyar csapat a Grosics Gyula – Dalnoki Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Kovács Imre, Bozsik József – Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán összeállításban játszott. A gólokat Czibor Zoltán és Kocsis Sándor szerezték, a román Ioan Suru csak a 86. percben szépített (2:1). Az Aranycsapat pedig aztán meg sem állt az olimpiai bajnoki címig.

1954-ben óriási közönség fogadta a magyar válogatottat a Népstadionban, ez volt az Aranycsapat első mérkőzése a berni vb-döntő, illetve az ezüstéremmel zárt svájci világbajnokság óta. Kilencvenháromezer néző előtt Sebes Gusztáv újoncokat avatott: Komáromi Tibor védett csereként az utolsó negyedórában, beállt tíz percre Várhidi Pál, végigjátszotta a meccset a balfedezet posztján Kotász Antal, s bemutatkozott a balszélső Fenyvesi Máté. A Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Kotász – Tóth II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Fenyvesi tizeneggyel kezdő csapat 35 percen keresztül szenvedett (akkor még Kocsis és Ozon góljával 1:1 volt az állás, majd magára talált. Kocsis Sándor újabb gólt lőtt még az első félidőben, aztán Hidegkuti Nándor is duplázott, végül a 30. percben Tóth II József helyére beállt Budai II László állította be a végeredményt.

1958-ban „természetesen” ismét októberben játszott Bukarestben a magyar válogatott. A nyilvánosság számára is világos volt a találkozó alaptörténete: forró hangulatú mérkőzést vívott egymással a magyar és a román válogatott. Másképpen: a házigazdák össze-vissza rugdosták a jobb játékosokból álló vendégcsapatot. A Török – Mátrai, Sipos, Sárosi – Bozsik, Berendy – Sándor (Bundzsák), Budai II, Göröcs (Vasas), Tichy, Bencsics összeállítású csapatban elsősorban az utolsó húsz percre beállt, másodszor válogatott Vasas Mihály játéka emelkedett ki. A Salgótarjánból beválogatott belsőcsatár a 72. percben kiegyenlített, majd a 78. percben gólpasszt adott Tichy Lajosnak. Így lett a végeredmény 2:1, 100 000 néző előtt, az Augusztus 23. stadionban, ide! Akkor kevesen sejtették, hogy a következő 56 évben a magyar válogatott nem tud majd nyerni a román fővárosban. Kevésbé volt publikus, mi zajlott a kulisszák mögött: Az akkori bukaresti magyar nagykövet külön jelentést írt haza az eseményről. „Szerencsésebb lesz, ha válogatott mérkőzésre hosszabb időn keresztül lehetőleg nem kerül sor” – javasolta akkor a pártvezetésnek, s hozzáfűzte, hogy „az események kellemetlen kihatással vannak a románok és az erdélyi magyarság viszonyára is”. Szavai egyetértésre leltek, mert a két csapat 51 éven keresztül nem játszott egymással barátságos mérkőzést Budapesten vagy Bukarestben.

1972-ben három Eb-negyeddöntőt vívott egymással a két csapat: egyet Budapesten, egyet Bukarestben, egyet pedig Belgrádban. . Az ellenfél az addigi története legszebb napjait élő román válogatott volt, soraiban olyan kiváló játékosokkal, mint Lupescu, Dinu, Iordanescu, Dembroschi és Lucescu. Valóságos futball-láz tört ki a meccs előtt Budapesten, az Eb négyesdöntőjébe jutás lehetősége azt ígérte, feledtetheti a válogatott a marseille-i bukást, azt, hogy 1970-ben nem vehetett részt a csapat a világbajnokságon. Még egy hónappal korábban, a kor legnagyobb sztárjaival érkező nyugatnémet elleni meccsre, Maierre, Beckenbauerre, Breitnerre, Netzerre, vagy Gerd Müllerre sem voltak annyian kíváncsiak, mint aztán a románok elleni 90 percre. Közel 70 ezer néző előtt jászottak a csapatok a Népstadionban. A magyar csapat (Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Vépi – Kocsis L., Szűcs – Fazekas, Branikovits, Dunai II, Zámbó, csereként beállt Bene) a mindössze második válogatott mérkőzésén szereplő Branikovits László góljával a 10. percben vezetést szerzett, de aztán a folytatásban nem tudta már bevenni az óriási termetű Raducanu kapuját. A vendégek ellenben kiegyenlítettek. Az 1-1-es eredmény csalódást jelentett.



Május 14-én következett a folytatás, Bukarestben. Illovszky Rudolf együttese a hazai 1-1 után 3-0-ra megverte a máltaiakat vb-selejtezőn, majd utazott a román fővárosba. Rudi bácsi a Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P. – Juhász I., Kocsis L. (Kű, 66.), Szűcs - Szőke (Dunai II, 66.), Bene, Zámbó csapatot játszatta a mérkőzésen, ami egyben azt is jelentette, hogy a pesti találkozó egyetlen magyar gólját elérő Branikovits László kikerült az együttesből. Ugyancsak új erőnek számított a Vépi Pétert váltó Juhász Péter és a Fazekas László helyére a csapatba kerülő Szőke István. Utóbbival különösen nagyot húzott a kapitány: a Fradi jobbszélsője ugyanis már az ötödik percben bevette Raducanu kapuját. Nem kellett sokat várni az egyenlítésre, Nicolae Dobrin lövésével meg Géczi István nem tudott mit kezdeni. A 36. percben Kocsis Lajos ismét a magyarokat juttatta vezetéshez, akik nagyon közel álltak a találkozó hajrájában a belgiumi négyes döntőbe jutáshoz, ám Alexandru Neagu a 81. percben megmentette a románokat. Ma már 2-2 elég lenne a hazai 1-1 után a továbbjutáshoz, akkor azonban harmadik mérkőzést kellett játszani, három nappal később, Belgrádban. A négy bukaresti gólszerzőből három ott is a kapuba talált, csak Nicolae Dobrin neve hiányzott a névsorból. De nem nekünk…

Érdekes, hogy a magyar válogatott 1972. május 17.-e reggelén még a Margitszigeten, a Nagyszállóban ébredt, s csak délelőtt repült Belgrádba. Így volt ez jól – igazolja az eredmény. A 26. percben már vezetett a magyar csapat, Kocsis tizenhét méterről bal belsővel a kapuba lőtt. Hat perccel később kiegyenlítettek a románok. Sokáig úgy festett, ahogy Budapesten és Bukarestben, Belgrádban sem bír egymással a két csapat. Ám aztán jött a 87. perc varázslata: Páncsics felszabadított a magyar kapu előtt, Juhász Péterhez továbbított, a balhátvéd a román kapu tizenhatosának előterébe küldte a labdát. A lapos labdát Kű átlépte, az Benéig jutott, a középcsatár az őt támadó két román védő között csinált egy cselt, majd legurította a labdát a nagyszerűen érkező Szőke elé, a jobbszélső tizennégy méterről laposan, élesen a jobb sarokba lőtte a labdát – a magyar csapatot meg az Eb négyes döntőjébe.

Világbajnoki selejtezőt 1981. május 13-án játszott először a két csapat, a Népstadionban. Kilenc év nagy idő, az 1972-ben Budapesten pályára lépett tizenegyekből mindössze hárman maradtak 1981-re: Bálint László és Fazekas László, illetve a másik oldalon Anghel Iordanescu. Az akkor már a belga RFC Antwerp csapatából beválogatott újpesti csatár döntötte aztán el a mérkőzést, ő lőtte a találkozó egyetlen gólját a 18. percben. (Érdekes: az első két vb-selejtező után három szerzett góllal állt a magyar csapat. Mindegyiket belgiumi légiós szerezte!) Bálint László előretörése után a labda egy román védő lábáról került keresztbe, a jobbszélső helyén kiugró Fazekas elé, aki éppencsak, de el tudta emelni a labdát Iordache kapust megelőzve a hálóba. A magyar válogatott Katzirz Béla – Martos Győző, Bálint László, Garaba Imre, Tóth József – Müller Sándor (Szántó Gábor, 78.), Nyilasi Tibor, Varga József – Fazekas László, Kiss László (Bodonyi Béla, 74)., Törőcsik András összeállításban játszott.

A svájciak elleni idegenbeli döntetlen, a románok elleni hazai és a norvégok elleni idegenbeli győzelem után a magyar csapat kikapott a Népstadionban az angoloktól. Sokba kerülhetett volna még egy vereség, s Bukarestben nem várt rá egyszerű 90 perc. Mészöly Kálmán újoncot avatott, s azóta is gyakran emlegetett nagy húzás volt ez: az akkor még debreceni Sallai Sándort állította be, mégpedig a románok karmesterének, a később edzőként is nagy karriert befutott Anghel Iordanescunak az őrzésére. A 75 000 néző előtt játszott meccsen ez volt a siker egyik kulcsa, de azért a többiek (Mészáros, Martos, Bálint, Garaba, Tóth J., Nyilasi Rab, Fazekas, Törőcsik, Kiss László és a csereként beállt Csapó, Müller kettős) is megtették a magukét. A 0-0 nagyon jól jött a végelszámoláshoz. A végén a magyarok tíz ponttal megnyerték a csoportot, az angolok (9), a románok (8), a svájciak (7) és a norvégok (6) előtt.

1998 októberére kicsit változott az addigi forgatókönyv: ezúttal nem Bukarestben, hanem Budapesten játszott a két válogatott az esztendő tizedik hónapjában. Bicskei Bertalan válogatottjára nehéz feladat várt: a román futball akkor a miénk előtt járt, 1994-ben vb-negyeddöntős, 1996-ban Eb-résztvevő a 16-os döntőben, 1998-ban pedig vb-nyolcaddöntős volt a válogatottjuk, amely aztán kijutott a 2000-es Európa-bajnokságra, s ott is negyeddöntős lett. A fentiekhez képest a hazai 1-1 nem is számított lebecsülendő eredménynek, még ha a minimálisra is csökkentette már a selejtezők első félévében a továbbjutási reményeket. A Király – Fehér Cs., Sebők V., Hrutka, Mátyus – Pisont, Dárdai, Illés – Egressy (Lisztes) Fehér M. (Hámori), Hamar (Tóth N.) összeállításban szereplő csapatban Bicskei elsősorban a csatárokkal lehetett elégedetlen, a 70. és a 80. perc között a kezdő tizenegy mindhárom támadóját lecserélte. Magyar szempontból a mérkőzés legemlékezetesebb pillanata a Moldovan az 51. percben szerzett találatát kiegyenlítő, óriási Hrutka-gól volt a 86. percben. Az akkor a német Kaiserslautern alkalmazásában álló beállós – hasonlóan az az év májusi, litvánok elleni találkozóhoz – körülbelül 20 méterről, jobbal, a bal felső sarokba csavarta a labdát.

1999-ben a bukaresti „visszavágón” a magyar válogatott kikapott Bukarestben a Victor Piţurcă által irányított román csapattól. Kétségtelen, hogy nehéz körülmények között játszott a csapat, s ettől már az elején megzavarodott, Adrian Ilie már a második percben megszerezte a vezetést. Dorinel Munteanu lőtt még egyet a 15. percben – s ott szinte vége is volt a találkozó érdemi részének. A magyar csapat nem tudott újítani. Bicskei Bertalan csapatában a következő játékosok szerepeltek: Király – Korsós Gy., Sebők V., Hrutka, Mátyus – Dárdai, Halmai, Illés (Preisinger) – Sebők J. (Herczeg), Fehér M. (Pisont), Egressy. A futballtörténelemben először, vereséget szenvedtünk Románia válogatottjától.

2001 volt az első olyan esztendő, amelyben a román válogatott kétszer is legyőzte a magyart. A június másodikai, bukaresti vb-selejtezőt 2-0-ra nyerték a románok. A magyar védelem nem bírt a két gólt is szerző Niculaéval, aki az 5. percben szerzett gyors találatát a második félidőben még eggyel megtoldotta. A magyar csapat a következő összeállításban játszott: Király – Fehér Cs., Sebők V., Mátyus – Pető T., Dárdai, Korsós Gy., Lisztes, Hamar (Dombi) – Sowunmi (Kabát)., Horváth F. (Korsós A.).

Szeptember 5-én, Budapesten is 2-0-ra nyertek a románok. A Népstadionban a vendégek az első félórában két gólt is szereztek Adrian Ilie és Marius Niculae révén, s ezzel el is döntötték a mérkőzést. A magyar válogatott élén ezen a mérkőzésen mutatkozott be a grúziai vereséget követően leváltott Bicskei Bertalan utóda, az utánpótlás-válogatottat is irányító Gellei Imre. Az összeállítás a következő volt: Király – Korsós Gy. (Kabát), Sebők V., Juhár, Mátyus – Dárdai, Lisztes, Lendvai M. (Győri), Korsós A. (Füzi Á.) – Horváth, Tököli. Az MTK-s Győri János akkor játszott először a válogatottban.

2004 elején a román B-válogatottal játszott a magyar csapat, a mérkőzés minősítése ma is vitatott Romániában. Az nem, hogy 3-0-ra kikaptunk Nicosiában. Lothar Matthäusnak a harmadik mérkőzése hozta az első vereségét magyar szövetségi kapitányként. Az örmények és a lettek utáni győzelmet a románok elleni vereség követte. Sokkal szorosabb mérkőzést vívott a két csapat annál, mint amilyet az eredmény mutat (Magyarország–Románia 0-3). Anghel Iordanescu együttese Dorin Adrian Mihut a 11. percben szerzett góljával jutott előnyhöz – a nagyváradi jobbhátvéd élete gólját vágta jobb külsővel a jobb felső sarokba. Kiegyenlített játékot hozott a következő közel 80 perc (a szögletarány például 4:4 volt), ám a hajrá ismét a románoké volt: a 89. percben Ionel Dan Dancilescu, a 92. percben pedig Gabriel Gheorghe Caramarin lőtt gólt. Mindketten csereként álltak be. A magyar válogatott összeállítása a következő volt: Vlaszák – Komlósi (Stark), Dragóner (Kenesei), Pető Z. – Simek, Tóth B. (Bodnár), Lendvai M., Löw (Böjte) – Kovács P. (Kovács Z.), Tököli.



Legközelebb 2009. augusztus 12-én játszotta egymás ellen a két csapat. A két szövetség a mérkőzést a kiváló román kézilabdázó, az azév februárjában, Veszprémben meggyilkolt Marian Cozma emlékének szentelte. A Puskás Ferenc Stadionban nem sikerült megszakítani a románok elleni akkor már 28 éve tartó nyeretlenségi sorozat. A magyar válogatott a következő összeálításban játszott: Babos – Bodor (Vadócz, 83.), Juhász, Gyepes (Fehér Csaba, 74.), Vanczák – Halmosi, Dárdai (Tóth Balázs, 76.), Hajnal – Huszti (Rudolf, 46.), Dzsudzsák (Gera, 46.) – Torghelle (Priskin, 78.). Erwin Koeman erős ellenfelet akart választani a világbajnoki selejtezők előtt, s úgy vélte, a leendő nagy vetélytárs, a portugál együttes hasonló stílusban játszik, mint a román. A kettő között annyi hasonlóság végül volt, hogy mindkettő túl erősnek bizonyult a magyar csapat számára. Az első félidőben a románok jobban játszottak, a másodikban feljött a magyar csapat, de nem tudott kiegyenlíteni. A találkozó egyetlen gólját a kézdivásárhelyi születésű Tiberiu Ghioane, a Dinamo Kijev középpályása szerezte.

A legutóbbi hazai találkozón a magyar válogatott zárt kapuk mögött fogadhatta a román együttest. Egervári Sándor csapata Vanczák Vilmos góljával vezetést szerzett a 16. percben, ezt a leghíresebb román játékos, Adrian Mutu büntetőből kiegyenlítette a 68. percben. Alig három perccel később Dzsudzsák Balázs is értékesített egy tizenegyest, nagyon reméltük, sikerül megtörni az 1981 óta tartó nyeretlenségi sorozatot. Ám a vendégek a 92. percben Alexander Chipciu révén kiegyenlítettek. A magyar válogatott Király – Vanczák, Korcsmár, Mészáros, Kádár – Koman, Pintér, Hajnal (Kovács I., 80.), Dzsudzsák (Halmosi, 91.) – Szabics (Varga J., 58.), Szalai összeállításban játszott.

Tavaly szeptember 6-án Bukarestben rossz kezdés után sima vereséget szenvedett a magyar válogatott a románoktól. A magyar csapat a 2013-as esztendőben először kapott ki, de nem csak ezért igaz: az év leggyengébb teljesítményét nyújtotta. Bogdán Ádám kivételével még közepes teljesítményt sem nyújtott senki. Egervári Sándor két csatárt jelölt a kezdő csapatba, a Bogdán - Vanczák, Guzmics, Lipták, Kádár - Koman, Korcsmár, Varga J., Dzsudzsák - Böde - Szalai tizenegy mellett döntött. (Később beállt Hajnal, Lovrencsics és Szabics is.) A Himnuszt végigfütyülte a román tábor, az övékét végigtombolta. A magyar válogatott nem tudta elviselni a lelki nyomást, egyéni hibák miatt 3-0-ra kikapott.

Huszonnegyedszer egymás ellen

1936. 10. 04., Bukarest: Románia–Magyarország 1:2 (1:0) - barátságos
1939. 10. 22., Bukarest: Románia–Magyarország 1:1 (0:0) - barátságos
1940. 05. 19., Budapest: Magyarország–Románia 2:0 (0:0) - barátságos
1945. 09. 30., Budapest: Magyarország–Románia 7:2 (5:2) - barátságos
1947. 10. 12., Bukarest: Románia–Magyarország 0:3 (0:2) - Balkán Kupa
1948. 06. 06., Budapest: Magyarország–Románia 9:0 (2:0) - Balkán Kupa
1948. 10. 24., Bukarest: Románia–Magyarország 1:5 (0:1) - Balkán Kupa
1952. 07. 15., Turku: Magyarország–Románia 2:1 (1:0) - olimpiai selejtező
1954. 09. 19., Budapest: Magyarország–Románia 5:1 (3:1) - barátságos
1958. 10. 26., Bukarest: Románia–Magyarország 1:2 (1:0) - barátságos
1972. 04. 29., Budapest: Magyarország–Románia 1-1 (1-0) - Eb-negyeddöntő
1972. 05. 14., Bukarest: Románia–Magyarország 2-2 (1-2) - Eb-negyeddöntő
1972. 05. 17., Belgrád: Magyarország–Románia 2-1 (1-1) - Eb-negyeddöntő
1981. 05. 13., Budapest: Magyarország–Románia 1-0 (1-0) - vb-selejtező
1981. 09. 23., Bukarest: Románia–Magyarország 0-0 - Eb-selejtező
1998. 10. 14., Budapest: Magyarország–Románia 1-1 (0-0) - Eb-selejtező
1999. 06. 05., Bukarest: Románia–Magyarország 2-0 (2-0) - Eb-selejtező
2001. 06. 02., Bukarest: Románia–Magyarország 2-0 (1-0) - vb-selejtező
2001. 09. 05., Budapest: Magyarország–Románia 0-2 (0-2) - vb-selejtező
2004. 02. 21., Nicosia: Magyarország–Románia 0-3 (0-1) - barátságos
2009. 08. 12., Budapest: Magyarország–Románia 0-1 (0-0) - barátságos
2013. 03. 22., Budapest: Magyarország–Románia 2-2 (1-0) - vb-selejtező
2013. 09. 06., Bukarest: Románia–Magyarország 3-0 (2-0) - vb-selejtező