Németh Krisztiánt, a Sporting Kansas City friss US Open Cup-győztes támadóját a hétközi kupadiadalt követően a Sporting Kansas City sikeréhez nagyban hozzájáruló góljáról, az amerikai bajnokságról és a válogatottról is kérdezte az mlsz.hu.

Sikerült már méltó módon megünnepelni a kupagyőzelmet?
A hosszúra nyúlt döntő lefújása után természetesen jobban örültünk, mint egy sima győzelemnek, de ez a kupagyőzelem azért nem hozott jelentős változást az életünkben. A szurkolóinkkal még a meccs után, Philadelphiában ünnepeltünk egy kicsit, majd hazautazás után megmutattuk a városban a kupát az otthon maradt szurkolóknak is. Nagyobb ünneplésre azért sem volt lehetőség, mert hazaérkezés után nem sokkal már utaztunk is tovább Portlandbe, a szombati bajnokink helyszínére.

A második félidőben szerzett találata nemcsak fontos volt, hanem kifejezetten szép is. Sikerült már visszanézni, hogyan nézett ki kívülről a gól?
Igen, a meccs után vissza tudtam nézni a gólt, tényleg sikerült a lehető legjobban eltalálnom. Ahogy jött a passz, már figyeltem a kapus mozgását, és megpróbáltan visszarúgni a labdát a helyére, arra számítva, hogy nem fog tudni már visszavetődni rá. Szerencsére jól eltaláltam a labdát, éppen oda ment, ahová szerettem volna.

Aztán jött egy könnyebb gólszerzési lehetőség a mérkőzés végén, amit nem sikerült értékesíteni. Megfordult a fejében a kihagyott tizenegyes után, hogy hősből antihős lehet az ember egy pillanat alatt?
Annyira nem aggódtam a rúgás előtt, mintha az utolsó párban lettem volna: előttem kihagyta az ellenfél játékosa, és még utánam is voltak párok. Miután kihagytam, nem gondoltam arra, hogy elveszítjük a szétlövést, csak abban bíztam, hogy véd egyet a kapusunk, és nyerünk. Ez szerencsére összejött.

A győzelem után aligha érdekelt bárkit, hogy mi történt a tizenegyesrúgások során... Hogyan értékelték a csapattársak teljesítményét? Természetesen megdicsértek a gólom miatt, de nem volt külön téma a teljesítményem: egy ilyen győzelem mindig csapatmunka. Persze most nekem sikerült gólt szereznem, de a pályán mindenki hozzátette a maga részét, és a sok befektetett munkának meg is lett a gyümölcse.

Mekkora rangja van az Egyesült Államokban a US Open Cupnak?
Ez az egyik legrangosabb cím, amit itt az Egyesült Államokban klubszinten meg lehet nyerni, így a klub is és a játékosok is komolyan vették az egész sorozatot. Nekem az első alkalom volt, hogy részt vehettem benne, de a srácoktól tudom, hogy milyen patinás sorozatról van szó, fontos volt, hogy megnyerjük a döntőt. Természetesen a helyi média is kiemelten foglalkozott a győzelmünkkel.

Mit jelent a saját pályafutásában ez a kupasiker?
Az ember gyerekként azért kezd el focizni gyerekként, hogy aztán ilyen meccseken vehessen részt. Nagy élmény, hogy nekem megadatott ez, és sikerült is megnyerni, úgyhogy fontos állomása a karrieremnek, nagyon örülök neki. Az U20 vébé-bronzérem mellett ez a másik olyan kiemelkedő csúcspontja pályafutásomnak, amit valószínűleg majd hosszú idő után is a legszebb pályán szerzett emlékeim közé sorolok.

Azt se felejtsük el, hogy öt találattal társ-gólkirály lett a sorozatban és csatlakozott a négy egymást követő kupameccsen gólt szerző játékosok szűk elitklubjához…
Ezek inkább apró részletek, nem is követem a statisztikákat igazán, de természetesen visszajutottak hozzám ezek az információk. Nyilván jól esik bármilyen rekordot beállítani, de sokkal fontosabb volt, hogy a végső győzelem sikerüljön, ennek örül igazán az ember ilyenkor.

Ahhoz képest, hogy más poszton játszik, mint pályafutása korábbi szakaszában, nem panaszkodhat a rúgott gólok számára. Sikerült teljesen megszokni a balszélső szerepkört?
A Sporting KC sokszor dominál a meccsein, így sokat támadunk, a szélsők előtt is gyakran adódnak lehetőségek. Természetesen minden nap tanulok valami újat ezen a poszton, elvégre csak idén kezdtem el ebben a pozícióban futballozni. Egyelőre bejött ez a döntés, szeretek a szélen játszani, még ha nagyobb részt is kell vállalnom a védekezésből. Egyébként nálunk teljesen le vannak tisztázva a szerepek a védekezésben, így nem okozott problémát felvenni a ritmust. Jól sikerült a felkészülés is, így erőnléti gondjaim sincsenek, jól bírom a meccseken megkövetelt sok futást. Ettől függetlenül azért még mindig csatárnak gondolom magam, és jó lenne itt Amerikában is kipróbálni magam centerként, de tudni kell, hogy a csatárunk, Dwyer tavaly 24 gólt szerzett, és idén is termeli a találatokat – így övé a poszt. Jelenleg azonban jól megy a játék a balszélen, így nincs okom azon gondolkodni, milyen lenne centerposzton szerepelni. Ott játszom, ahol számítanak rám, mindig szerencsés helyzet, hogy több poszton is szóba jöhet egy játékos.

Leszámítva az új posztot, miben más az MLS az európai focihoz képest?
Minden bajnokságnak megvan a maga szépsége, és megvannak természetesen a gyengeségei is. Az észak-amerikai ligában a fizikális elemek dominálnak, sok az ütközés, jellemző a lefújásig tartó kemény, hajtós játék. Egyre több európai sztárt sikerül idecsábítani, és ez nyilván emeli a színvonalat, szóval szépen fejlődik a liga. Többször kérdezték már, de arra a kérdésre nem tudnék válaszolni, hogy például a Sporting KC hol végezne egy európai, adott esetben a magyar bajnokságban. Egy-egy meccsen bármi megtörténhet, de egy bajnokságban már kijönnek az egymás közti különbségek. Abban biztos vagyok, hogy ha a magyar NB I-ben indulna, nem a tabella alján kellene keresni a Kansas Cityt...

Kívülről úgy tűnik, megtalálta a számításait az MLS-ben. Hosszú távra tervez a tengerentúlon, vagy esetleg visszavágyik Európába?
- Jól érzem magam Kansasban, ami amerikai léptékkel nézve egy nyugodt kisváros, tökéletesek a körülmények ahhoz, hogy kizárólag a focira koncentráljak, és sikerült is beilleszkednem a csapatnál. Természetesen hiányzik Magyarország, de szerencsére elég sűrűn haza tudok utazni, most éppen a válogatott miatt is készülök Budapestre. Az is segít, hogy már sokat éltem külföldön, megszoktam az otthontól való távollétet.

Ha már a válogatottba való hazautazást említette: mennyire megterhelő a világ másik feléről hazautazni a válogatott miatt, átállni a másik időzónára?
El kell ismerni, hogy eleinte nagyon nehéz volt, minden utazás után jó pár nap kellett az átálláshoz. Mostanra azért felszedtem egy kis rutint, és pontosan tudom, mikor kell aludnom ahhoz, hogy könnyebben átálljak. Így már egy nap is elegendő, hogy megszokjam az időeltolódást, vagyis szinte egyáltalán nem okoz problémát az utazás.

Sorsdöntő meccsek előtt áll a válogatott. Mit gondol, meglesz az egyenes ágon való Eb-kijutás?
Amíg van esély egyenes ágon kijutni, addig nem szabad lemondani róla, még akkor sem, ha sajnos már nem csak a mi kezünkben van a sorsunk Meg kell nyernünk mind a két előttünk álló meccset, és utána megnézhetjük, ez mire lesz elég. Remélhetőleg az ellenfelek botlanak, és akkor befoghatjuk őket, de nem szabad, hogy a számolgatás elvigye a fejeket. Lehet, hogy elcsépelt szövegnek hangzik, de tényleg nem számolgatunk, csak a Feröer-szigetek elleni meccsre koncentrálunk, majd jövő péntektől a görögök ellen készülünk. Csak akkor járhatunk jól, ha kizárólag azokra a meccsekre koncentrálunk, amik a mi kezünkben vannak, amik rajtunk múlnak...