Az argentin válogatott története során másodszor lépett pályára Budapesten. 1976 egy hűvös, márciusi napján kikapott 2-0-ra – de aztán megnyerte a következő világbajnokságot. 2005-ben olyan kerettel érkezett az Albicéleste, amely ugyancsak esélyes volt a következő világbajnokság megnyerésére. Világsztárok jöttek, Roberto Ayala, Gabriel Heinze, Juan Pablo Sorin, Hernán Crespo… Meg egy 18 éves srác, akiről a nagyvilágban minden szakértő azt hirdette, a következő évtized első számú játékosa lehet. Lionel Messi, a Barcelona ifjú csillaga néhány héttel korábban a junior-világbajnokság legjobbjaként vb-aranyig vezette az ehhez már hozzá szokott argentinokat. A dél-amerikai ország U20-as válogatottja 1995-ben, 1997-ben, 2001-ben is világbajnok lett, a Budapestre érkezettek jó része is tagja volt valamelyik junior-világbajnok alakulatnak. Mint ahogy a szövetségi kapitány, José Pekerman is kitüntette magát e csapatok edzőjeként.

A Lothar Matthäus által irányított magyar válogatott a Király Gábor – Bodnár László, Éger László, Juhász Roland, Vanczák Vilmos – Takács Ákos, Huszti Szabolcs – Böőr Zoltán, Gera Zoltán, Halmosi Péter – Torghelle Sándor összeállításban kezdett, majd a 69. percben Kenesei Krisztián, Priskin Tamás és Kerekes Zsombor váltotta a Böőr, Halmosi, Torghelle triót. A 87. percben Tóth Norbert lépett Vanczák helyére. Az első gólt az argentinok lőtték 'Maxi' Rodriguez révén a 19. percben, ezt tíz perccel később a legnehezebb ellenfelek specialistája, Torghelle Sándor – aki az előző esztendőben a braziloknak egy, a németeknek két gólt rúgott – kiegyenlítette. Mégis az argentinok távoztak győztesen a stadionból, mert a gólszerzésben amúgy nem kifejezetten szorgalmas Gaby Heinze is bevette Király Gábor kapuját. (Heinzének Budapest, illetve a Puskás Ferenc Stadion az egyik kedvence. Egy héttel a válogatott meccs után két gólt is szerzett a Manchester United színeiben a DVSC elleni BL-selejtezőn.)

Két perccel a meccsdöntő gól után, Lisandro López helyére állt be Lionel Messi. Negyven másodperc jutott neki: az első akciónál erőszakosan le akarta magáról rázni Vanczák Vilmost, Markus Merk, a német játékvezető pedig úgy ítélte meg, hogy meg is ütötte a magyar védőt.

Játszott a magyar A-válogatott még egy mérkőzést augusztus 17-én. Hatvanöt évvel ezelőtt, a megyeri úton, a bolgár válogatottat fogadta balkán Kupa-mérkőzésen. Nem volt egy súlycsoportban a két együttes, a Gallowich Tibor által dirigált magyar legénység a legkisebb megeröltetés nélkül is 9:0-ra győzött. Különösen Deák Ferenc és Hidegkuti Nándor tettek ki magukért, előbbi négy, utóbbi három gólt szerzett. A további két találatot Zsolnai János és Nagymarosi Mihály lőtte. A magyar válogatottban Tóth György védett, Balogh Sándor, Szűcs Sándor, Laborcz Lajos, Bozsik József, Nagymarosi Mihály, Egresi Béla, Hidegkuti Nándor, Deák Ferenc, Zsolnai János és Szilágyi I Gyula játszott a mezőnyben, a Vasas ezúttal a bal szélre száműzött centerét az utolsó tíz percre Illovszky Rudolf váltotta.

Ha bárki azt hinné, hogy a magyar sajtó örömódát zengett a Puskás Ferencet, Szusza Ferencet és a legjobb ferencvárosi játékosokat nélkülöző csapat kiütéses győzelme után, az méreteset téved. A Képes Sportlapból idézzük: 'Azért ne ünnepeljünk!… Nem volt nagyvonalú a játék… Bozsik, miután leküzdötte a lámpalázát egészen elfogadhatóan játszott… Csatáraink csak közelről lőttek kapura. A lövések tekintetében kell feltétlenül fejlődnünk…Örülhetünk a szép győzelemnek, de ne essünk abba a hibába, hogy ebből a játékból és ebből a győzelemből vérmes következtetéseket vonunk le… Deák ismét nagyon gólképesnek bizonyult. Pedig még nincs formában. Még hiányzik a gyorsasága, a labdabiztonsága.'