A balkáni állam nemzeti tizenegye szombaton a románok ellen, szerdán Budapesten, a Puskás Ferenc Stadionban a magyarok ellen, végül június 9-én Serravalléban, Andorra ellen lép pályára. Az utóbbi két találkozó idegenbeli, az elsőt semleges pályán, a svájci Yverdon-les-Bains-ben rendezik. Más kérdés, hogy ez csak az albán játékosok többségének lesz semleges helyszín, néhányuknak nagyon is hazai pálya.

A történelmi változások ugyanis nagyon erősen alakították az albán szövetség, illetve a mindenkori szövetségi kapitányok lehetőségeit. A délszláv válság kirobbanása után számos koszovói albán család költözött Nyugat-, vagy Észak-Európába, a fiuk közül többől is külhonban kiváló futballista lett. Mivel Koszovó nem tagja az UEFA-nak, illetve a FIFA-nak, önálló válogatottja sem létezett. Több koszovói albán származású ifjú, de már a nemzetközi porondhoz is elég erős futballista választotta új hazája színeit, néhányan ellenben, albán nemzetiségükre hivatkozva kérték az albán állampolgárságot, s annak megkapása után felhúzták a piros-fekete, sasos mezt.

Nem az albánok mellett döntött például Granit Xhaka vagy Xherdan Shaqiri, mindketten a svájci válogatottal készülnek a brazíliai világbajnokságra. Előbbi öccse, a most sérült Taulant Xhaka viszont meghívást kapott az albán válogatottba a márciusi, máltaiak elleni meccsre, noha akkor is megsérült, nem tudott játszani. De neki már van albán útlevele is.

Amir Abrashi és Shkëlzen Gashi már előbbre tartanak: hosszas gondolkodás után, noha mindketten játszottak a svájci utánpótlás-válogatottban, s immár mindketten a zürichi Grasshoppers játékosai, az albánokat választották. Ugyancsak koszovói származású szülők gyermeke a hajdani NSZK-ban, Hanauban született Mërgim Mavraj (az előző idényben Korcsmár Zsolt és Stieber Zoltán klubtársa az élvonalba visszakerülésről éppen csak lemaradt Greuther Fürth-ben), aki ellenben a német utánpótlás-válogatott mezét hajtogatta össze, s döntött úgy, hogy a jövőben nem abban, hanem albán színekben futballozik a nemzetközi porondon.

A jelen talán leghíresebb talán játékosa, Lorik Cana Koszovóban, Pristinában született és nőtt fel, majd a család – az élén futballista édesapjával – Svájcba emigrált. A fiú az ottani albánok csapatában kezdett játszani, s bár Arsene Wenger vízumproblémák miatt nem tudta leigazolni az Arsenalhoz, ő végül a PSG-nél, Párizsban kötött ki. Immár hét nyelven beszél, francia, svájci és albán állampolgár, a Lazio játékosa.

A történet így sem egyszerű, de van benne még egy csavar. Miután idén január 13-án a koszovói szövetség engedélyt kapott a FIFA-tagországok elleni barátságos mérkőzésekre, az elmúlt években az albán válogatottban szerepelt Samir Ujkani, a Palermo kapusa, vagy a svéd Helsingborg védője, Loret Sadiku jelezték, ők inkább a koszovói válogatottat választják.

A keret

Kapusok:

Etrit Berisha (Lazio)
Orges Shehi (Skënderbeu Korçë)

Védők

Ansi Agolli (Qarabag)
Fidan Aliti (FC Luzern)
Lorik Cana (SS Lazio)
Debatik Curri (FK Szevasztopol)
Elseid Hysaj (Empoli FC)
Ermir Lenjani (FC St. Gallen)
Andi Lila (PASZ Jannina)
Mërgim Mavraj (Greuther Fürth)

Középpályások

Amir Abrashi (Grasshoppers)
Shkëlzen Gashi (Grasshoppers)
Ergys Kaçë (PAOK)
Sabien Lilaj (Skënderbeu Korçë)
Valdet Rama (Real Valladolid)
Armando Vajushi (Litex Lovecs)
Emiljano Vila (PASZ Jannina)

Csatárok

Sokol Cikalleshi (FK Kukësi)
Edmond Kapllani (FSV Frankfurt)
Hamdi Salihi (Hapoel Ironi Acre)