„Leköszönő szövetségi kapitányként, a tárgyilagosságra törekedve szeretném elmondani, miként látom közösségünk több mint hároméves szereplését, tudva, hogy a kiesés okozta keserűséget még sokáig hordozni fogom magamban. Sajnálatos módon, társadalmunk közszereplői közül néhányan komoly sebeket okoztak önmaguknak nyilatkozataikkal, és az utóbbi három évben egyre nagyobb számban futballozó gyerekeink elé is torztükröt állítottak szakszerűtlen és rosszindulatú feltételezéseikkel, kinyilatkoztatásaikkal. Ezért fontosnak tartottuk kollégáimmal, hogy megvédjük közösségünk értékeit a nyilvánosság előtt is.

Közösségünk 2010 augusztusában alapvetően a 2009-es „U20” világbajnoki bronzérmes, illetőleg a sikeres, a Balotellivel felálló olasz válogatottat is legyőző „U21” válogatott csapatának tagjaira, valamint a korábbi évek válogatott játékosainak legjobbjaira épült. Ebben az időszakban, közös munkánk kezdetén, a FIFA ranglista 62. helyén állt a magyar válogatott.

Az elvárás szerint a generációváltást úgy kellett megoldanunk, hogy közben a válogatott eredményessége is javuljon. Éppen ezért a 2011-es évben tíz játékost építettünk be (23 év alattiként) válogatottunkba, akiket elsősorban a jövő játékosainak tekintettünk. A 2011-es évben, 19 pont begyűjtésével, a negyedik kalapból kisorsolva a 3. helyen végzett válogatottunk az Eb-selejtező csoportjában, Hollandia és Svédország mögött. Az első két év lendületével, a svéd csapat legyőzése után, a FIFA-ranglistán minden idők legjobb, 27. helyére jutott válogatottunk. A második sorozatunkat, világbajnoki selejtező csoportmérkőzéseinket a vártnál nehezebb csoportban kezdtük. A második kalapból érkező török válogatott a kalap harmadik legerősebbjeként, a negyedik kalapból érkező román válogatott a kalap legerősebbjeként, az ötödik kalapból érkező észt válogatott szintén a legerősebbként nehezítette álmaink elérését.

A sorozatot 2012 őszén jól kezdtük, és előnyt szereztünk a riválisainkkal szemben, elsősorban az észtek idegenbeli, valamint a török csapat hazai legyőzésével.

A következő félévben, a 2013 tavaszi eredményeivel még mindig csoportunk második helyén vártuk az utolsó félévet. Sajnos, az üres lelátók előtt, egy már szinte megnyert mérkőzésen, az utolsó percben a románoktól kapott gól megfosztott minket két ponttól, amely a végelszámolásnál döntőnek bizonyult.

Az együttműködésünk hetedik félévében bravúrt sem Bukarestben, sem Amszterdamban nem tudtunk elérni, így 17 ponttal a harmadik helyet értük el, megelőzve a futballkultúrában jóval előttünk járó török válogatottat, valamint a legutóbbi Eb-selejtezők egyik play-off mérkőzését játszó észt válogatottat.

Ezzel a megszerzett 17 ponttal és az Eb selejtezőn begyűjtött 19 ponttal 1986 óta a két legtöbb pontot gyűjtő sorozatát érte el válogatottunk, így elmondhatjuk, hogy bár az álmainkat elérni nem tudtuk, de az elmúlt évtizedekhez képest az előrelépés, az őszi két vereség ellenére, szembetűnő.

A fenti tények figyelmen kívül hagyásával, az elmúlt héten néhányan el akarták venni futballtársadalmunktól - többek között a válogatott eredményein keresztül - az előrelépés elismerését, ami hat féléven keresztül lendületet adott a sportágnak.

Sajnos, ahogy a világ majd minden csapatánál már előfordult, megtorpantunk, az egyre kedvezőtlenebb légkörben visszaestünk. A hollandiai 8-1 után önkritikát gyakorolva lemondtam. Az okokat társadalmunk magas rangú elöljáróitól kezdve a laikus szurkolóinkon át az éles nyelvű riporterekig, más-más érzelmi töltettel, már kinyilvánították.

Mi, a leköszönő szakmai stáb tagjai, akik vállalhatóan követettünk el néhány hibát ebben a hetedik félévben is, egyszerűbb, tényeken és tapasztalatokon alapuló alapvető okot találtunk a szeptemberi és októberi vereségünk indokaként.

A korábbi hat félévben a kétségkívül legjobb játékosaink folyamatosan, hétről-hétre, meghatározó európai csapatokban játszottak, így jobb formában érkeztek közénk. (Gera-Fulham; Juhász-Anderlech; Rudolf-Genoa; Koman-Sampdoria; Hajnal-Stuttgart, Dzsudzsák-PSV, Pintér-Zaragoza; Szabics-Sturm Graz). A félévről félévre klubot cserélő, „csellengő” játékosaink, (pl. Varga, Németh, Koman, Laczkó) vagy az orosz bajnokságban játszó Pintér Ádám sem tud most hozzátenni a mi csapatjátékunkhoz annyit, mint korábban. Ezt a hátrányt ezekben a hónapokban nem lehetett a jelenlegi NB 1-ben szereplő játékosok bevonásával áthidalni.

Azt mindennél jobban fájlaljuk, hogy az utóbbi két súlyos vereség támadási felületet adott az egyébként jó pályára állított labdarúgásunk különböző területeinek is. Véleményünk szerint pillanatnyi indulatoktól vezérelten nem lenne szabad veszélybe sodorni azt a folyamatot, ami kétségtelenül elindult, minden igazi szurkoló örömére! Vállaljuk az elmúlt három és fél év sikereit és kudarcait, a 17 győzelmet, 8 döntetlent, 9 vereséget, azaz a 62%-os teljesítményt.

Bízunk abban, hogy meghatározó játékosaink ismét jó formában, sérülésmentesen állnak a válogatott rendelkezésére, ami biztosíthatja a három és fél évvel ezelőtt kitűzött célt, a 2016-os, 24 csapatos Európa-bajnokságra való kijutást."


A tavaly októberi, törökök elleni győztes vb-selejtező kezdőcsapata

Statisztikák, tények a válogatott elmúlt három évéből

Egervári Sándor 34 mérkőzésen vezette a magyar válogatottat, 2010. augusztus 11. és 2013. október 11. között. Mérlege: 17 győzelem, 8 döntetlen, 9 vereség, azaz a mérkőzései felét megnyerte a csapattal. Százalékos teljesítménye 62 százalék.

A 62 százalékosnál jobb teljesítménye (azok a kapitányok közül, akik legalább 15 mérkőzésen keresztül vezették a csapatot) csak Baróti Lajosnak (65 százalék), Gallowich Tibornak (75 százalék), Herczog Edének (73 százalék), Illovszky Rudolfnak (65 százalék), Mezey Györgynek (67 százalék), Minder Frigyesnek (63 százalék) és Sebes Gusztávnak (81 százalék). A fentiekből következően az elmúlt 25 évben Egervári teljesítménye a legjobb.

Kapitányok mérlege

A magyar válogatott 1986 óta nem szerepelhetett nagy tornán. Azóta 18-an is irányították a válogatottat, érdemes talán eredményességi listájukat kettébontani a szereplési szám szerint.

A legalább 10 mérkőzésen dirigálók közül:

Bicskei Bertalan: 54 százalék 45 mérkőzésen (1989, 1998–2001)
Csank János: 39 százalék 19 mérkőzésen (1996–1997)
Egervári Sándor: 62 százalék 34 mérkőzésen (2010–2013)
Koeman, Erwin: 45 százalék 20 mérkőzésen (2008–2010)
Gellei Imre: 39 százalék 23 mérkőzésen (2001–2003)
Jenei Imre: 57 százalék 14 mérkőzésen (1992–1993)
Matthäus, Lothar: 45 százalék 28 mérkőzésen (2004–2005)
Mészöly Kálmán: 46 százalék 30 mérkőzésen (1990–1991, 1994–1995)
Várhidi Péter: 47 százalék 16 mérkőzésen (2006–2008)
Verebes József: 32 százalék 14 mérkőzésen (1987, 1993–1994)

A kevesebb, mint 10 mérkőzésen irányítók közül:

Bálint László: 50 százalék 6 mérkőzésen (1988)
Bozsik Péter: 43 százalék 7 mérkőzésen (2006)
Csábi József: 100 százalék 1 mérkőzésen (2013)
Garami József: 50 százalék 5 mérkőzésen (1987)
Glázer Róbert: 25 százalék 4 mérkőzésen (1991)
Komora Imre: 17 százalék 3 mérkőzésen (1986)
Mezey György: 60 százalék 5 mérkőzésen (1988)
Puskás Ferenc 25 százalék 4 mérkőzésen (1993)

Ha csak a statisztikai adatokat vesszük alapul, az összes kapitány közül ebben a negyedszázadban Egervári Sándor érte el a legjobb teljesítményt. Ráadásul több meccsen nehezebb jobb eredményt tartani – Egervárinál csak Bicskei volt több találkozón kapitány 1986 óta.

A csoportban elért harmadik hely (amelyhez természetesen kellett a Csábi József irányításával elért, andorraiak elleni győzelem is) 1997 óta a legjobb szerepés Eb-, vagy vb-selejtezőkben. 1986 óta egyszer sikerült csak a harmadiknál jobb helyen (az 1998-as vb előtt, Csank Jánossal.)

Szereplések az Eb- és vb-selejtezőkben 1998 óta

2000-es Eb előtt:
4. hely, 6-os csoportban, 12 ponttal (előttünk: Románia, Portugália, Szlovákia)
Lemaradás a továbbjutó/pótselejtezős második helytől: 11 pont

2002-es vb előtt
4. hely 5-ös csoportban, 8 ponttal (előttünk: Olaszország, Románia, Grúzia)
Lemaradás a továbbjutó/pótselejtezős második helytől: 8 pont

2004-es Eb előtt:
4. hely 5-ös csoportban, 11 ponttal (előttünk: Svédország, Lettország, Lengyelország)
Lemaradás a továbbjutó/pótselejtezős második helytől: 5 pont

2006-es vb előtt
4. hely 6-os csoportban, 14 ponttal (előttünk: Horvátország, Svédország, Bulgária)
Lemaradás a továbbjutó/pótselejtezős második helytől: 10 pont

2008-as Eb előtt
6. hely 7-es csoportban, 12 ponttal (előttünk: Görögország, Törökország, Norvégia, Bosznia-Hercegovina, Moldova)
Lemaradás a továbbjutó/pótselejtezős második helytől: 12 pont

2010-es vb előtt
4. hely 6-os csoportban, 16 ponttal (előttünk: Dánia, Portugália, Svédország)
Lemaradás a továbbjutó/pótselejtezős második helytől: 3 pont

2012-es Eb előtt (Kapitány: Egervári Sándor)
3. hely 6-os csoportban, 19 ponttal (előttünk: Hollandia, Svédország)
Lemaradás a továbbjutó/pótselejtezős második helytől: 5 pont

2014-es vb előtt (Kapitány: Egervári Sándor, majd 1 mérkőzésen Csábi József)
3. hely 6-os csoportban, 17 ponttal (előttünk: Hollandia, Románia)
Lemaradás a továbbjutó/pótselejtezős második helytől: 2 pont

Összefoglalás: az elmúlt másfél évtizedben csak Egervári Sándorral érte el legalább a harmadik helyet a csoportban a válogatott, ráadásul kétszer is. Csak vele ért el 16 pontnál többet (ismét csak: kétszer is), s csak vele, és Csábi Józseffel került az egy mérkőzésen megszerezhető pontszámnál kisebb „távolságra” a továbbjutótól, 2013-ban, kétpontnyira.

Előrelépés a FIFA-ranglistán

Egervári Sándor 2010 augusztusában vette át a válogatott irányítását. Akkor a magyar válogatott a 62. helyen állt a FIFA rangsorában, s 34. helyezett volt az európai csapatok között. A vele azonos selejtezőcsoportba soroltak helyezése az alábbi volt a ranglistán (az első szám a FIFA, a zárójelbe írt az UEFA rangsorának helyezése:

2. ( 2.) Hollandia
28. (17.) Törökország
42. (24.) Románia
62. (34.) Magyarország
94. (43.) Észtország
201. (52.) Andorra

A magyar válogatott bő egy év alatt fokozatosan előrelépett a FIFA ranglistáján, 2011 szeptemberében pedig elérte valaha volt legjobb helyezését, a 27.-et. Azóta is megvetette e hely környékén a lábát, s csak októberben csúszott vissza – de még mindig előrébb tart, mint 2010 augusztusában.

Magyarország helyezése a FIFA világranglistán az utóbbi 10 évben

2002: 56.
2003: 72.
2004: 64.
2005: 74.
2006: 62.
2007: 50.
2008: 47.
2009: 54.
2010: 42.
2011: 37.
2012: 32.

A 2013-as pozíciók

Január: 32.
Február: 33.
Március: 32.
Április: 33.
Május: 33.
Június: 33.
Július: 32.
Augusztus: 31.
Szeptember: 30.
Október: 43.

Alapjátékosok

A kapitány folyamatosan hangsúlyozta, hogy miközben szívesen válogat játékosokat a magyar élvonalból, az előrelépés és a jó szereplés szempontjából fontos lenne, hogy rendszeresen játsszanak a kulcsjátékosok a miénknél erősebb, nyugat-európai (vagy éppen kelet-európai, például orosz) bajnokságokban.

2010-ben az első tétmérkőzést a svédországi 0-2 jelentette.
A magyar csapat akkor a Király – Lázár, Lipták, Juhász, Laczkó – Vadócz, Elek – Koman, Gera, Dzsudzsák – Rudolf tizeneggyel kezdett, Huszti, Hajnal és Priskin álltak be. Lázár Pál, Lipták Zoltán, Elek Ákos (Videoton) és Laczkó Zsolt (DVSC) mellett a többiek mind külföldi bajnokságban játszottak, Király Gábor (1860 München) és Priskin Tamás (Ipswich) kivételével mindannyian első osztályú klubokhoz tartoztak. Juhász az Anderlecht, Vadócz az Osasuna, Koman a Sampdoria, Gera a Fulham, Dzsudzsák a PSV, Rudolf a Genoa, Huszti a Zenit, Hajnal a Borussia Dortmund csapatából kapott meghívót.

Az Egervári-éra csúcsát jelentő, törökök elleni hazai győzelmet 2012. október 16-án a Bogdán – Vanczák, Korcsmár, Mészáros, Kádár – Elek, Varga – Koman, Hajnal, Gera – Szalai, csereként Pátkai, Pintér, Koltai együttes érte el. Közülük Mészáros Norbert, Elek Ákos, Varga József, Pátkai Máté és Koltai Tamás került be magyar klubból. Bogdán Ádám (Bolton) és Gera Zoltán (WBA) angol, Hajnal Tamás (VfB Stuttgart) és Szalai Ádám (Mainz) német, Vanczák Vilmos (Sion) svájci, Korcsmár Zsolt (Brann Bergen) norvég, Kádár Tamás (Roda JC) holland, Koman Vladimir (FK Krasznodar) orosz, Pintér Ádám (Zaragoza) spanyol élvonalbeli klub tagja volt. Az erről a találkozóról hiányzó, de alapembernek számító Dzsudzsák Balázs az orosz Dinamo Moszkva, Juhász Roland pedig a belga Anderlecht (sajnos, akkor már alig játszó) játékosa volt.

A 2013. október 11-i, hollandok elleni találkozón a kapitány a Bogdán – Vanczák, Guzmics, Korcsmár, Kádár – Koman, Hajnal, Varga, Dzsudzsák – Böde, Szalai tizeneggyel kezdett, a névsorból Guzmics Richard, Böde Dániel és Kádár tamás éppen úgy az OTP Bank Ligában szereplő klubból kapott meghívót, mint a csereként beállt Devecseri Szilárd, Elek Ákos, Nemanja Nikolics trió. A további nyolc játékosból Vanczák Vilmos (Sion), Szalai Ádám (Schalke) és a két „orosz”, Koman és Dzsudzsák szerepel külföldi élvonalbeli csapatban. (Koman már nem a Krasznodar, hanem az FK Ural játékosa, kölcsönben.) Bogdán Ádám, Korcsmár Zsolt, Varga József és Hajnal Tamás második ligás angol vagy német klubokból érkezett.