1910-ben a Millenárison vendégeskedett az olasz csapat. Története mindössze második hivatalos mérkőzésén. Hugo Meisl, az osztrákok futballvezére ruccant át Bécsből játékvezetőnek, 12 000 zsúfolódott össze a Millenáris-pályán. A magyar csapatban hét fradista (Fritz, Rumbold, Gorszky, Weisz, Koródy, Schlosser, Borbás) játszott, két MTK-s (Bíró, Károly) és két BTC-s (Szendrő, Dobó) mellett. Az első félidőben, noha Schlosser Imre és Weisz Ferenc is szerzett egy-egy gólt, még elég jól tartották magukat az olaszok. Ám a második félidőben a fáradó vendégek védelme nem tudta feltartóztatni a magyar csatárokat, Schlosser, Károly Jenő, Dobó Gyula és Koródy Károly is bevette De Simoni kapuját. Rizzi csak a 88. percben szépített – a közönség megtapsolta a lelkes olaszok találatát (6:1).

Maradjunk még az olaszoknál: a magyar csapat 1924 áprilisában Európa-szerte visszhangot kiváltó diadalt aratva 'tönkreverte' a híres játékosokat (Combi, Rosetta, De Vecchi, Baloncieri) felvonultató Squadra Azzurrát a Hungária úton. Ám a 7:1 talán sokakat elkápráztatott. A későbbi hetek eseményei már azt mutatták, hogy futballistáink kondíciója nem volt a legtökéletesebb, az osztrákok elleni pesti döntetlen (2:2), majd a svájciaktól elszenvedett zürichi vereség (2:4) figyelmeztetően hathattak volna. Ráadásul a csapat a párizsi olimpiára indulás előtt Zsák, Molnár és Takács sérülése miatt nagy erősségeiről kénytelen volt lemondani. A kedvezőtlen előjelek miatt a torna előtt – a válogatott történetében először – külföldről hazatérő játékosokkal erősítették meg a nemzeti tizenegyet. 'Első körben' a brünni Makkabiban szereplő Hirzer, Obitz, Weisz, Hajós kvartett, a bécsi Hakoahban futballozó Guttmann, illetve a Barcelonában védő kapus, Plattkó neve merült fel, közülük Guttmann, Obitz és Hirzer játszott is a két olimpiai mérkőzésen.

Az elsőn még nem volt baj, a Kiss Gyula által dirigált válogatott Párizsban a lengyelek elleni 5:0-s győzelemmel kezdett. A magyar csapat a Biri – Fogl II, Mándi – Orth, Guttmann, Obitz – Braun, Eisenhoffer, Opata, Hirzer, Jeny összeállításban játszott, a hiányzók ellenére ez egy nagyon erős csapat volt. A játékosok szinte kivétel nélkül azóta is a magyar futball legendái. Az első gólt szerző Eisenhoffer József később az Egyesült Államokban és Franciaországban, a második és a harmadik gólt jegyző Hirzer Ferenc Olaszországban futott be sikeres karriert, a magyarországi karrier mellett. Semmivel sem volt gyengébb futballista náluk a negyedik és ötödik gólt szerző Opata Zoltán sem. A párizsi Bergeyre-pályán 5:0-ra győzött a magyar csapat, amelyik aztán nyugodtan készült a három nappal későbbi, egyiptomiak elleni találkozóra – aztán jött a 'csapás'.

Május 26-án eddig még egyszer, 1976-ban lépett pályára a magyar A-válogatott, méghozzá barátságos mérkőzésen, a Szovjetunió ellen. Jó előjelekkel, mert Baróti Lajos csapata az esztendő során négy mérkőzésen egyetlen gólt sem kapott, 2-0-ra megverte az argentinokat, 0-0-ra végzett a jugoszlávokkal Banja Lukán (magyarul Orbászváron), 1-0-ra győzött Lausanne-ban a svájciak ellen, s ugyancsak 1-0-ra megverte a franciákat a Népstadionban.

A szovjetek elleni mérkőzést másfélszer annyian látták, mint a franciák ellenit – de ez is csak 15 000 nézőt jelentett. A kapitány újoncot avatott: ekkor játszott először a nemzeti tizenegyben a Vasas kiválóan cselező középcsatára, Izsó Ignác. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Rothermel – Török, Kerekes, Bálint, Lukács – Nyilasi, Csongrádi (Nagy II), Pintér – Fazekas, Fekete, Magyar (Izsó). A szovjeteknél hat Dinamo Kijev-játékos lépett pályára, az ukrán csapat egy évvel korábban, éppen a Ferencváros ellen KEK-győztes, majd a Bayern München legyőzésével európai Szuperkupa-győztes lett. Oleg Blohin személyében az aktuális európai aranylabdás is erősítette a soraikat.

A szovjetek csalódottan érkeztek, négy nappal korábban 2-2-re játszottak Kijevben a csehszlovákokkal, s nem jutottak tovább az Európa-bajnokság négyes döntőjébe. A magyar csapat kitűnően kezdett, a 10. percben az előző, a franciák elleni meccs egyetlen gólját szerző, újpesti Fekete László bevette Asztapovszkij kapuját. A szovjetek azonban a 77. percben, Leonyid Nazarenko révén (1-1).