Fülöp Mártonnál idén tavasszal diagnosztizáltak rosszindulatú daganatot az orvosok, az elmúlt közel fél év pokolba illő időszak volt a kiváló kapus életében. A 30 éves labdarúgó nagy csatát vívott a kórral és győztesen került ki a harcból, így most már gyógyultan, pályafutása folytatására koncentrálva beszélhetett az elmúlt hónapokról.

A hétfői sajtótájékoztatón Fülöp Márton az elejétől a végéig elmesélte megpróbáltatásait, és bizakodva beszélt jövőbeli terveiről. Múlt pénteken kapta utolsó kezelését, szombaton pedig Görögországba utazott, ahol legutóbbi klubja, az Aszterasz Tripolisz vezetői és szurkolói köszöntötték.

- Februárban egy lövés után éreztem egy erős fájdalmat a kezemben. Pár napot kihagytam, aztán újra beálltam a kapuba, de a negyedik meccs után már olyan fájdalmaim voltak, hogy nem bírtam tovább folytatni a védést. Azonnal hazajöttem, és bár az elején bíztunk abban, hogy konzervatív kezeléssel meggyógyulok majd, április elején már elkerülhetetlen volt a műtét. Ekkor azonban még nem tudtuk, mi a gond, így áprilisban visszautaztam a klubcsapatomhoz, ahol öt és fél hét kihagyás után, a kapuban állhattam a görög kupadöntőn, majd a rájátszásban is védtem négy meccset. Ezután jött az üzenet, hogy azonnal jöjjek haza, mert nagyobb a baj, mint gondoltuk. Itthon azonnal megműtöttek, majd négy kemoterápiás és harminc sugárterápiás kezelést kaptam, melynek most értem a végére. Leginkább lelkileg volt megterhelő az elmúlt időszak, nehéz volt feldolgozni, hogy naponta kellett az onkológiára járni, látni, hogy mivel küzdenek a sorstársak. Fizikailag egyedül a kemoterápiás kezelés utáni pár napos rosszullétek voltak rosszabbak, de ebből a szempontból elviselhető volt a kezelés. Igyekeztem végig pozitívan gondolkodni, egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy nem sikerül legyűrni a kórt. Szerencsére korai stádiumban sikerült elkapni a betegséget, ezért nem kellett a legrosszabbtól tartani.

Fülöp Márton beszélt arról is, hogy az elmúlt hónapokban rengeteg támogatást kapott, játékostársaktól, vezetőktől, szurkolóktól, vagy akár a magyar válogatott futballistáitól és stábtagjaitól egyaránt, és ez óriási erőt adott neki a harchoz. Korábbi edzője, a jelenleg a Ferencvárosnál dolgozó Ricardo Moniz felajánlotta, hogy edzhet a zöld-fehérekkel a visszatérése előtt, a kapus pedig kihasználta ezt a lehetőséget, és másfél hete a Fradival készül.

- Rengeteg biztatást kaptam, elmondhatatlanul jó érzés volt például, hogy a csehek elleni válogatott mérkőzésen az én nevemet skandálta a szurkolótábor. Az észtek elleni vb-selejtező előtt Egervári Sándor meghívására ott voltam a válogatottal, nagyon jólesett, hogy mennyire örültek nekem a játékosok, és igyekeztek önteni belém a lelket. Petry Zsolt felajánlotta, hogy bármikor kimehetek, és készülhetek a Hoffenheimmel, és ugyanezt felajánlotta Ricardo Moniz is, akivel együtt dolgozhattam Angliában. Tíz napja edzek a Fradival, és bár az első pár nap nehéz volt, egyre jobban érzem magam a pályán. Biztos, hogy élvezni fogom a futballt, mert nagyon hiányzik. Ilyenkor jön rá az ember - és az egyik legnagyobb tanulság is az egészben - hogy amikor jönnek a jó dolgok, akkor azokat meg kell becsülni, mert az élet kiszámíthatatlan. A visszatérésre nem állítottam fel magam elé határidőt, de mindent megteszek, hogy mielőbb, akár már tavasszal újra védhessek. Nagyon keményen edzek, hogy fizikálisan mielőbb felépítsem magam, és ha ez meglesz, akkor elgondolkozom, hogy hol szeretném folytatni a pályafutásomat.