Remek magyar válogatott győzte le 1921. június 5-én az egyáltalán nem rossz erőkből álló, a kor egyik legjobb kapusát, Heinrich Stuhlfauth-ot is felvonultató német csapatot. A közel 100 évvel ezelőtt kifejezetten magasnak számító, 184 centis hálóőr nem szokott olyan sima vereségekhez, mint amilyenben a Hungária úton része volt. Három kiváló magyar játékos, Schlosser Imre, Gutmann Béla és Braun József is bevette a kapuját. A Platkó – Fogl II, Mándi – Kertész II, Guttmann, Blum – Braun, Molnár, Orth, Schlosser, Tóth összetételű magyar együttes végig nagy fölényben játszott. Érdekes, hogy ez volt az első válogatott meccsünk, amelyen a megsérült játékos helyére egy másik állt: a 28. percben Orth Györgyöt Gencsy Dezső váltotta, aki azon kevés magyar válogatott játékos táborát bővíti, aki nem töltött a pályán a nemzeti tizenegyben még 90 percet sem. Érdekes, hogy a cseréhez, a kor szokásainak megfelelően a német csapatkapitány, Adolf Jäger beleegyezése is szükségeltetett. A magyar válogatott másfél év után nyert ismét mérkőzést.

Az ezüstéremmel zárt 1938-as világbajnokság első találkozója még edzőmeccsnek is gyenge volt a magyar válogatott számára. A Dietz Károly szövetségi kapitány és Schaffer Alfréd szövetségi edző által dirigált gárda Holland-India válogatottja ellen legfeljebb csak 'bemelegített' (6:0, Zsengellér és Sárosi dr. 2-2, valamint Kohut Vilmos és Toldi 1-1 góljával) a későbbi nagyobb feladatokra. Reimsben a Háda – Korányi, Bíró – Lázár, Turay, Balogh – Sas, Zsengellér, Sárosi, Toldi, Kohut tizenegy intézte el az ázsiai ellenfelet, megjegyzendő, hogy a játékosok közül aztán csak Bíró Sándor, Lázár Gyula, Sas Ferenc, Sárosi György dr és Zsengellér Gyula szerepelt az olaszok elleni világbajnoki döntőben.

1960-ban a skót válogatott látogatott a Népstadionba, egy június ötödikei mérkőzésre. Nagy várakozás előzte meg a mérkőzést, mert Baróti Lajos csapata szűk két héttel korábban az angolokat is legyőzte a Stadionban. Az óvatosabbak ugyanakkor emlékeztettek arra, hogy a skótok 1955-ben is benyomást keltettek pesti játékukkal, mint az angolok egy évvel korábban. Nagyon nehéz dolga volt a magyaroknak, a kor egyik legerősebb angol csapatában, a Tottenham Hotspurben szereplő ászokkal, Bill Brownnal, s a még nála is többre taksált Dave Mackay-jal felálló vendégek ellen. Tichy Lajos a mérkőzés elején kihagyott egy tizenegyest, igaz, aztán Sándor Károly mégis megszerezte a vezetést. A skótok ellenben három góljukkal fordítottak, s csak a hajrá volt ismét a magyaroké. Göröcs János gólja visszaadta a reményt, majd Tichy a 91. percben, jóvátéve korábbi hibáját, kiegyenlített. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Grosics – Mátrai, Sipos, Dalnoki – Bundzsák, Kotász – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi.

Az 1966-os angliai világbajnokság előtt a svájciak elleni, június 5-i meccs jelentette a főpróbát. Talán a vártnál is jobban sikerült, noha a vendégek szűk egy félidőn keresztül állták a sarat. A 44. percben azonban eldőlt a mérkőzés: hatvan másodpercen belül Farkas János és Bene Ferenc is bevette a svájci Mario Prosperi hálóját. Az újpesti csatár rúgott neki még egy gólt a 65. percben, így aztán a 'Köbi' Kuhn által lőtt szépítőgól nem sokat számított. A Szentmihályi – Káposzta, Mészöly, Sóvári – Mathesz, Sipos – Bene, Albert, Farkas, Rákosi, Fenyvesi összeállításban kiharcolt győzelemnek akadt egy vesztese is: a ferencvárosi balszélsőnek ez volt a 76., egyben utolsó válogatottsága.

Két kevésbé szép emlék (sőt…) következik. 1999-ben a magyar válogatott Európa-bajnoki selejtezőn kikapott Bukarestben a Victor Piţurcă által irányított román csapattól. Kétségtelen, hogy nehéz körülmények között játszott a csapat, s ettől már az elején megzavarodott, Adrian Ilie már a második percben megszerezte a vezetést. Dorinel Munteanu lőtt még egyet a 15. percben – s ott szinte vége is volt a találkozó érdemi részének. A magyar csapat nem tudott újítani. Bicskei Bertalan csapatában a következő játékosok szerepeltek: Király – Korsós Gy., Sebők V., Hrutka, Mátyus – Dárdai, Halmai, Illés (Preisinger) – Sebők J. (Herczeg), Fehér M. (Pisont), Egressy.

Két évvel ezelőtt Amszterdamban zárult a holland Erwin Koeman magyarországi kapitányságának érdemi része. A válogatott 6-1-re kikapott a világbajnokságra készülő (s ott aztán ezüstérmet nyerő) Oranjétól. Pedig éppen olyan jól indult a mérkőzés, mint 1994-ben, az amerikai világbajnokság előtt: vezetett a magyar csapat, Dzsudzsák Balázs, a PSV játékosa bevette a holland kaput. A folytatás azonban katasztrofálisan alakult, 1-1-es félidő után Arjen Robben vezérletével a hollandok öt gólt is szereztek. A magyar válogatott Fülöp – Bodnár (Laczkó), Juhász, Horváth G. (Vadócz), Vanczák – Szélesi, Bodor – Dzsudzsák, Huszti (Lázok) – Torghelle (Elek), Priskin összeállításban szerepelt.