1938. március 25-én világbajnoki selejtezőt játszottunk a görögökkel, akik egy korábbi szakaszban Palesztina válogatottján jutottak túl. A magyar más nagyságrendet képviselt mindkettővel összehasonlítva: a görögöket 11:1-re verte meg, egy mérkőzésen eldöntve a vb-részvételt. (A visszavágót nem játszották le.) A mérkőzés hőse az Újpest Zsengellér Gyula volt, aki egymaga öt gólt szerzett. Három gólt lőtt a kispesti újonc, Nemes-Nehadoma József, kettőt Titkos Pál, egyet Vincze Jenő. A Háda – Korányi I, Bíró – Lázár, Szűcs, Balogh I – Sas, Vincze, Nemes, Zsengellér, Titkos tizenegyből csak a mesterhármast szerző kispesti nem került be májusban a vb-keretbe.

1976-ig kellett várnia a következő találkozóra, Baróti Lajos válogatottja világbajnoki selejtezőre utazott Szalonikibe. A Kovács L. – Török (Nagy III), Bálint, Kereki, Tóth J. – Nyilasi, Ebedli, Pintér – Pusztai (Magyar), Fazekas, Várady összetételű csapatnak, miután Papajoannu gólja miatt hátrányba került a 68. percben, harcolnia kellett a döntetlenért. A 84. percben az előrehúzódott Kereki Zoltán egyenlített ki, az akkor még a Haladásban futballozó védőnek az volt az első találata a válogatottban. Hihetetlen formában volt.: négy nappal később Bécsben, miután Nyilasi Tibor és Hans Krankl két-két góljával 2-2-re állt az osztrák–magyar párharc, ismét ő döntött: két gólt szerzett a második félidőben.

A „visszavágó”, a következő tavaszi budapesti találkozó egyenesen a csoportgyőzelmet jelentette az Argentínába vezető úton. 1977. május 28-án Pusztai László a 13., Nyilasi Tibor a 15. percben szerzett gólt. E két találattal nagyjából eldőlt a mérkőzés, az őszi, athéni 1-1 után talán a vártnál is simábban nyert a magyar válogatott. (Különösen, hogy a 88. percben Fazekas László is szerzett egy gólt, 3-0) Ez a győzelem meghozta az elsőséget a mindössze háromcsapatos csoportban, a magyarok öt, a szovjetek négy, a görögök három pontot gyűjtöttek. Az ezen a találkozón a Gujdár – Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. – Nyilasi, Pintér, Zombori (Török) – Pusztai, Kovács I (Fazekas), Várady összeállítású nemzeti tizenegy 1977 őszén a bolíviaiak elleni interkontinentális selejtező megnyerésével harcolta ki a Mundialon való részvételt.

1978. október 29-én ellenben már a vb három vereségét követő nagy tisztogatás hozományaként felforgatott csapat állt ki Kovács Ferenc irányításával a szaloniki Eb-selejtezőre. A görög legénység 4-1-re nyert a magyarok ellen Eb-selejtezőn. Várady Béla csak 0:4 után, a 91. percben szépített. Ez a vereség hamar elvitte a szovjetek elleni, a hónap közepén aratott 2-0-s győzelem örömét. A magyar válogatott a Katzirz – Martos, Kocsis I., Kereki, Lukács – Pál, Tatár, Pintér, Zombori – Szokolai (Kovács I.), Várady. Nyilasi Tibor és Törőcsik András még felesleges és indokolhatatlan eltiltását töltötte...

Nem sikerült jól az 1979. május 2-i visszavágó sem. A Katzirz – Török, Bálint, Kocsis I., Kutasi – Kovács B., Csapó (Magyar), Zombori – Fazekas, Törőcsik, Fekete (Kuti) összeállítású magyar csapat nem tudta feltörni a görögök védelmét. Pedig a végelszámolásnál kiderült: ha a magyar csapat megnyeri ezt a meccset, kijutott volna az olaszországi Európa-bajnokságra. Így meg a görögök utaztak.

(fotó: Farkas József)

Négy évvel később történetében először győzött a görög válogatott Budapesten. Mészöly Kálmán első kapitányi korszakának utolsó hazai meccse lett az 1983. május 15-i Eb-selejtező. A Zsiborás – Martos (Jancsika), Kardos, Kocsis I., Varga J. – Ebedli, Garaba, Póczik – Bodonyi (Szokolai), Nyilasi, Hajszán csapat ellen a görögök már a 16. percben vezettek, leghíresebb játékosuk, Nikosz Anasztopulosz góljával. Nyilasi Tibor még kiegyenlítette a 24. percben, de aztán jöttek a görögök: előbb Jorgosz Kosztikosz, majd a második félidő elején Papajoannu is bevette a négyéves szünet után a válogatottba visszatérő Zsiborás Gábor kapuját. Hajszán Gyula ugyan szépített a 88. percben, de ez már nem sokat számított. Sejteni lehetett, hogy ez a vereség nagyon rosszul jön majd a végelszámolásnál. S akkor még nem is a dánokra, hanem az angolokra figyeltünk leginkább...

A december 3-i, szaloniki visszavágón már Mezey György dirigálta a csapatot. A 2-2 önmagában nem számított rossz eredménynek, de semmire sem mentünk vele. A csoportban egyébként a dán válogatott végzett az élen (13 pont), megelőzve az angolokat (12), a görögöket (8), a magyarokat (7) és a luxemburgiakat (0). Szalonikiben a Kovács A. – Csuhay, Kőhalmi, Róth, Varga J. – Hannich (Hajszán), Kardos, Csongrádi – Bodonyi, Törőcsik, Dajka (Garaba) összeállítású csapat játszott. A magyar gólokat két újpesti, Kardos József és Törőcsik András szerezte, a házigazdák részéről Nikosz Anasztopulosz, a kor legjobb görög játékosa volt kétszer is eredményes.

Ahogyan az 1978-as, úgy az 1986-os világbajnokság kudarca utáni őszre is jutott egy mérkőzés a görögök ellen. November 12-én 2-1-re kikapott Komora Imre válogatottja. A Mundial utáni második tétmérkőzésen, a hollandok elleni hazai vereség után lépett pályára Eb-selejtezőn a Szendrei – Róth – Sallai, Nagy A., Garaba, Preszeller – Csonka (Csapó), Burcsa, Détári – Mészáros (Boda), Esterházy összeállítású együttes. A kapitány alaposan be akarta biztosítani a védekezést. Így sem sikerült elkerülni a vereséget, a görögök Mitropulosz és Anasztopulosz egy-egy góljával már 2-0-ra vezettek, amikor a később Görögországba szerződött Boda Imre szépített. Így is vereség lett a vége.

Szűk egy évvel később, 1987. október 14-én a visszavágó ellenben nagyszerű győzelmet hozott. A megbízott szövetségi kapitány, Garami József két vesztes idegenbeli mérkőzés (Glasgow, Varsó) után megnyerte első hazai válogatott mérkőzését a nemzeti tizenegy élén. A végeredmény már az első negyedóra végére kialakult Détári Lajos, Bognár György és Mészáros Ferenc góljával. A Disztl P. – Garaba, Toma, Péter – Sallai, Herédi, Détári, Bognár Gy. – Mészáros, Kiprich, Hajszán (Kovács K.) összeállítású csapat megtört egy rossz hagyományt: az akkor még az európai elittől messze járó görög válogatott az előző öt mérkőzésén veretlen maradt a magyarok ellen. Más kérdés, hogy e győzelem önmagában nem sokat segített, a válogatott csak a harmadik helyen zárta az Eb-selejtező csoportot.

1988. november 15-én fura körülmények között vágtak vissza a görögök, ugyancsak 3-0-ra győzve a két válogatott első, egymás elleni barátságos mérkőzésén. A második magyar bundabotrány csak napokkal a pireuszi találkozó előtt tört ki, Mezey György, a visszatért szövetségi kapitány szinte nem is tudta, kikre számíthat. Végül a Disztl Péter (Petry) – Máriási, Pintér, Mészöly (Bordás), Sass (Keller) – Kozma, Kovács E., Csucsánszky, Vincze (Fischer) – Kiprich, Hajszán (Balog T.) összeállítású alakulat kapott ki 3-0-ra. Petry Zsolt, Máriási Zsolt, Bordás Csaba, Csucsánszky Zoltán, Fischer Pál és Balog Tibor újoncként lépett pályára. Az akkor az Olympiakosz Pireusz alkalmazásában álló Détári Lajos ott volt a mérkőzésen, de betegsége miatt csak nézőként. A görögök Lagonidisz révén a 4. percben szereztek egy gólt, majd a második félidő elején, Tszaluhidisz révén szereztek még kettőt.

A görögök 1989. október 25-én adták vissza a látogatást, akkor már Bicskei Bertalan irányította a mi válogatottunkat, a 11., a hellének elleni találkozón a kilencedik kapitány meccselt. Mindössze 4000 néző előtt a Népstadionban a Disztl P. – Limperger, Pintér, Keller – Sallai, Bognár Gy., Kovács E. (Szekeres), Détári, Kozma – Fischer, Kovács K. (Kiprich, Boda) csapat játszott. A nem túlságosan acélos vendégek ellen a második félidőre beállt, békéscsabai Szekeres József vezetést szerzett, de a görögök öt perc múlva, az 52. percben, Borbokisz találatával kiegyenlítettek. A játék képe alapján nem volt igazságtalan a döntetlen.

1992. november 11-én világbajnoki selejtező következett, Szalonikiben. Ott, ahol korábban soha nem sikerült nyerni. Akkor sem. A PAOK-stadionban Jenei Imre válogatottja 55 000 néző előtt játszott gól nélküli döntetlent. A végül csoportelső görögök ellen az eredmény nem számított rossznak, de nem is javította a csapat helyzetét. Lipcsei Pétert a 75. percben kiállította a játékvezető. A Petry – Disztl L. – Lőrincz, Nagy T. – Limperger, Balog T., Mészáros (Páling), Lipcsei, Urbán – Kiprich (Sallói), Kovács K. összeállítású alakulat érte el a döntetlent. Kortünet: a kezdő tizenegyből öten (Petry, Disztl, Lőrincz, Urbán, Mészáros) is belga klubcsapatból érkeztek a válogatottba.

A budapesti mérkőzés (1993. március 31.) ellenben kudarcot hozott. Akkor már negyedszer nem tudott nyerni a csapatunk a görögök ellen Budapesten, mégis meglepetést keltett az elmaradt győzelem. A mérkőzés végén kritikusai felróhatták a válogatottnak: a legutóbbi 398 percben mindössze egy gólt tudott szerezni. A Jenei Imre által irányított válogatott a Petry – Telek – Csábi, Disztl L. (Nagy T.) – Pisont (Balog T.), Détári, Urbán, Eszenyi, Duró – Kiprich, Kovács K. összeállításban szerepelt. Az egyetlen gólt a görög jobbhátvéd, Aposztolakisz lőtte, büntetőből. A sorozat végén a vendégek kijutottak az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságra. A magyar csapat az első tíz percben játszott csak jól, utána elfogyott a lendület. Mint ahogy elfogyott a kapitány türelme is: Jenei Imre lemondott.

Hosszú szünet után, 2005. november 16-án, ismét barátságos mérkőzésen találkozott a két csapat, akkor éppen Athénben. A görögök egy évvel korábban, óriási meglepetésre, Lisszabonban Európa-bajnoki címet nyertek. Akadt még egy különlegessége a találkozónak: mindkét csapatot német edző, Otto Rehhagel, illetve Lothar Matthäus irányította. Minden körülményt figyelembe véve helyt állt a válogatott: a 90. percben még döntetlenre állt, aztán a 91. percben Pantelisz Kafesz megszerezte a hazaiak győztes gólját. Szteliosz Jannakopulosz vezető gólját Kenesei Krisztián még tizenegyesből kiegyenlítette, de a második gólra már nem jutott idő válaszolni. Az utolsó percekben Torghelle Sándor kiállítása miatt tíz emberrel játszott a magyar csapat. Lothar Matthäus együttese a Király – Bodnár, Éger, Gyepes, Balog Z. – Böőr, Korsós Gy., Hajnal, Halmosi – Rósa – Torghelle tizeneggyel kezdett, Ferenczi, Kenesei és Böjte állt be a második félidőben.

(fotó: ifj Thaly Zoltán)

2007. június 2-án Iráklióban találkozott a két együttes, Eb-selejtezőn. Az akkor még címvédő görög csapat tulajdonképpen a papírformát érvényesítette azzal, hogy Gekasz (16. perc) és Szeitaridisz (29. perc) egy-egy góljával nyert. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Végh – Csizmadia, Juhász, Balogh B., Bodor (Vanczák) – Vadócz (Szélesi), Tóth B. – Tőzsér, Hajnal – Priskin (Dzsudzsák), Gera. Dzsudzsák Balázs, aki akkor még a Debreceni VSC tagja volt, ezen a találkozón debütált a magyar válogatottban.

Két budapesti mérkőzéssel zárul az eddigi mérkőzések sora. 2007. november 21-én a vendégek 2-1-re nyertek, nagyszerű hangulatú mérkőzésen. Még nagy hatással volt a közönségre az olaszok nyári legyőzése. A világbajnok legyőzése után az Európa-bajnok ellen, ráadásul Eb-selejtezőn, nem szerzett pontot a Fülöp - Szélesi, Vaskó, Juhász, Vanczák - Vass, Tőzsér (Leandro) – Halmosi (Feczesin), Hajnal (Filkor), Buzsáky – Priskin összeállítású magyar válogatott. Várhidi Péter együttese vezetett, de az ellenfél fordított. A hajrában okosan tartotta meg a labdát és egyúttal előnyét a görög válogatott, amely csoportgyőztesként jutott ki a 2008-as Eb-re. A magyar együttes így a csoport hatodik helyén végzett.

Fél évvel később felkészülési mérkőzésre érkezett Budapestre az alpesi Európa-bajnokságra készülő görög csapat. A 2008. május 24-i találkozó volt az Ervin Koeman-éra első mérkőzése. A holland edző győzelemmel mutatkozott be, miután 3-2-re nyert a csapatával az Otto Rehhagel által dirigált görög válogatott ellen. A görögök Joannisz Amanatidisz góljával vezetést szereztek az első félidő utolsó percében, ezt a második játékrész elején Dzsudzsák Balázs kiegyenlítette. Juhász Roland gólja után Vadócz Krisztián is bevette Konsztantinosz Halkiasz kapuját – s nem sokat számított, hogy Nikosz Liberopulosz a 91. percben szépített. A magyar csapat összeállítása a következő volt: Fülöp – Szélesi, Vanczák, Juhász, Löw – Vadócz, Dárdai – Gera (Koltai), Hajnal (Orosz), Dzsudzsák– Huszti. Dárdai Pálnak ez volt az ötvenedik mérkőzése a válogatottban.