Marcel Koller válogatottja ugyan „csak” a második kalapba került az Euro 2016 sorsolása előtt, de november elején, történetében először, az első tízbe került a világranglistán. Egyenes következményeként annak, hogy kiválóan menetelt a kvalifikációs sorozatban.

FIFA-RANGLISTA: 1997 és 1999 között akadt egy kiváló periódusa az osztrákoknak, akkor a huszadik és a harmincadik hely között álltak a világranglistán. Később visszaestek, sőt, jó tíz évvel később, miután a hazai Eb-rendezés miatt nem játszottak tétmérkőzéseket, a kilencvenedik helynél is hátrább csúsztak. Azonban az Eb-szereplés, illetve az elkezdett futballreform óriási lökést adott a válogatottnak is, amely egyre feljebb emelkedett a listán. 2009-ben még csak a 61., 2010-ben már a 46. helyen zárta az évet. A következő két szezon ismét visszaesést hozott, kétszer is a hetvenedik helyre került a csapat. Attól kezdve ellenben elindult felfelé, 2013 végére elérte a 2010-es szintet (46.), majd 2014-ben a 23., 2015-ben a tizedik helyen finiselt.

SELEJTEZŐK: Az osztrákok nehéz örökséggel vágtak neki 2014 szeptemberében az Eb-selejtező-sorozatnak: 1997 (azaz az 1998-as franciaországi Mondial selejtezőinek zárása) óta nem jutottak ki egyetlen nagy tornára sem. Részt vettek ugyan a 2008-as Eb-n, de rendezőként. Viccesen persze, azért azt emlegették, hogy Franciaország 1998 előtt is szerencsét hozott nekik, miért ne lehetne megismételni az akkori nagy menetelést? A svédekkel akkor is együtt voltak, akkor is megelőzték őket, akkor is volt (ráadásul három) szovjet utódállambeli válogatott – hátha ismétli önmagát a történelem. Ismételte, de az osztrák csapat még jobban szerepelt, mint 18 éve. Akkor nyolc győzelem mellett egy döntetlen és egy vereség került a neve mellé, most egyetlen döntetlen mellett csak nyert. A harmadik kalapból „indult” együttes – akárcsak a portugálok és a magyarok – rosszul rajtolt, legalábbis későbbi szereplését tekintve. A svédek ellen „csak” 1-1-es döntetlent ért el a Praterben, az Ernst-Happel-Stadionban. Utána, akárcsak a mi csapatunk, 2014 őszén javított, három mérkőzésen három egygólos győzelemmel ugrott a csoport élére. Moldova ellen idegenben 2-1-re, Montenegró és Oroszország ellen Bécsben egyaránt 1-0-ra nyert. Tavasszal a Liechtenstein elleni győzelem (5-0) éppen annyi góllal született meg, amennyit előző ősszel összesen lőtt a válogatott a selejtezőkön. Szép győzelem volt, de nem a legfontosabb a félidényben. Ez alkalmasint a moszkvai 1-0 volt, az „osztrák Podolski”, a válogatottban hihetetlenül eredményes, akkor még Ausztráliából, Sydneyből hazahívott Marc Janko ollózásos góljával. E forduló után az osztrákok nyolc ponttal előzték meg a harmadik helyen álló Szbornaját (s néggyel a második svédeket), szinte biztosra vehető volt a továbbjutásuk. Szeptember elején az oroszok megverték a svédeket, Koller legényei pedig, ugyancsak 1-0-ra a moldovaiakat, így még közelebb került az osztrák csapat a csoportelsőséghez. Már csak a koronát kellett feltenni az addigi produktumra – erre a következő alkalmat a svédek elleni, solnai csoportrangadó kínálta. Ausztria nemzeti tizenegye a szériabeli legjobb játékával rukkolt ki, úgy nyert 4-1-re, hogy Ibrahimovic a 91. percben szerezte csak meg a becsületgólt. Teljesült az osztrákok legszebb álma: a válogatott két fordulóval a zárás előtt bebiztosította nemcsak a továbbjutást, de a csoportelsőséget is. Ettől még nem állt le, megnyerte az utolsó két mérkőzését is, Montenegró ellen idegenben 3-2-re, majd Liechtenstein ellen otthon 3-0-ra győzött.

(fotó:usatoday.com) ÉRDEKESSÉG: Az osztrákok Bécsben hét, vendégként ellenben 10 gólt szereztek. Az oroszokat kétszer 1-0-ra verték, de a többi csapat ellen kivétel nélkül idegenben több gólt lőttek, mint otthon. Ugyanakkor a császárvárosban mindössze egy gólt kaptak, a svéd Erkan Zengintől. Utána pályaválasztóként 438 percet végigjátszottak kapott gól nélkül. A házi gólkirály, Marc Janko hét gólig jutott, az utolsó meccsen, Liechtenstein ellen két gólt szerzett Bécsben, a többi ötöt idegenben lőtte. Még pontosabban: mind az öt idegenbeli mérkőzésen szerzett gólt. A bécsi meccsek első számú hőse Rubin Rafael Okotie (néhány héten át Király Gábor klubtársa Münchenben), aki 2014 őszén a montengeróiak és az oroszok ellen is győztes gólt lőtt 0-0-nál.

NAGY GENERÁCIÓ: 2006-ban harmadik lett az osztrák csapat az U19-es Európa-bajnokságon, majd egy évvel később negyedik a kanadai U20-as világbajnokságon. A mostani kerettagok közül Zlatko Junuzović, Sebastian Prödl, Martin Harnik, Runin Rafael Okotie, Markus Suttner és a tartalékkapus, Andreas Lukse is járt az észak-amerikai vb-n. Korábban rendszeresen játszott a válogatottban a tavasz óta sérült Veli Kavlak, s volt már kerettag Michael Madl is.

MULTIKULTURÁLIS HÁTTÉR: Az osztrákoké igazi multikulturális válogatott, amelyben a legnagyobb csillag, a nigériai apától és Fülöp-szigeteki anyától származó David Alaba. Rubin Rafael Okotie Pakisztánban született, édesanyja osztrák, édesapja nigériai. A novemberben a keretbe visszakerült Garics György szülei magyarok, Aleksandar Dragovićé szerbek, Marko Arnautović édesapja ugyancsak szerb, Marco Djuricin szerb-horvát származásúnak mondja magát, egyébként mindhárom futballista Bécsben született. Zlatko Junuzović Szerbiában jött a világra, ötéves kora óta él Ausztriában. Az epizodista Valentino Lazaro grazi születésű, édesanyja nigériai, édesapja görög. Christoph Leitgebnek horvát az édesapja, Martin Hamriknak német az édesanyja.

A SELEJTEZŐK ALAPCSAPATA: Kevés válogatott játszotta végig olyan szűk kerettel a selejtezőket, mint az osztrákok. Marcel Koller mindössze húsz futballistát vetett be, közülük Lukas Hinterseer és Marco Djuricin csak egyetlen mérkőzésen kapott szerepet. Hét futballista mind a tíz találkozón szerepelt, ketten kilencszer, egy játékos, éppen Alaba nyolc meccsen, további három játékos pedig hét találkozón kapott játéklehetőséget. Ők alkották a magot. Ugyanez a tizennégy játékos közül három a 2015 őszi meccsek közül legalább hármon, tizenegy mind a négy mérkőzésen pályára lépett. Marcel Kollernek már aligha kell sokat vesződnie a csapatépítéssel. Az alapcsapatban Robert Almer (Hannover, 10 mérkőzés) a kapus, Florian Klein (VfB Stuttgart, 10), Sebastian Prödl (Werder Bremen, majd Watford, 7), Aleksandar Dragović (Dinamo Kijev, 10), valamint a csapatkapitány, Christian Fuchs (Schalke 04, majd Leicester City, 10) alkotta a védelmet. David Alaba (Bayern München, 8) és Julian Baumgartlinger (Mainz, 9) volt a két védekező középpályás, Zlatko Junuzović (Werder Bremen, 10) volt az irányító-szervező, Martin Harnik (VfB Stutgart, 10) és Marko Arnautović (Stoke City, 10) játszott a két szélen, Marc Janko (Sydney FC, majd FC Basel, 9) futballozott az ékposzton. Hét találkozón játszott még Stefan Ilsanker (Red Bull, majd RB Leipzig), Marcel Sabitzer (Red Bull, majd RB Leipzig), valamint Rubin Rafael Okotie (1860 München).

A BŐVEBB KERET: A svájciak elleni, novemberi barátságos mérkőzésre 23 fős keretet jelölt ki Marcel Koller, ennek tagja volt Garics György is. Rajta kívül meghívást kapott néhány, a selejtezőkön kevesebb szerepet kapott játékos, mint Lukas Hinterseer, Jakob Jantscher, Martin Hinteregger. (Az alapcsapat tagjain és e trión kívül Christoph Leitgeb, Valentino Lazaro és Marco Djuricin játszott selejtezőt.) Heinz Lindner és Ramazan Özcan volt a két tartalékkapus a kvalifikációs mérkőzéseken, hozzájuk csatlakozott Almer távollétében Andreas Lukse. Felbukkant még Markus Suttner, Kevin Wimmer, Robert Gucher, Florian Kainz, Karim Onisiwo, de közülük csak utóbbi kettő állt be, csereként.

HAZAIAK-LÉGIÓSOK: A selejtezőkben szerepelt húsz játékos közül négyen, Hinteregger, Leitgeb, Lazaro és Djuricin kaptak meghívást csak osztrák klubból (kivétel nélkül: a Red Bull Salzburgból), ketten, Ilsanker és Sabitzer a 2014–2015-ös idényben még a Red Bull tagjai voltak, majd a nyáron a lipcsei testvérklubhoz kerültek. A további 14 játékos légiós, tízen német klubból, vagy német klubból is kerültek be a nemzeti csapatba a kvalifikációs sorozatban. (Prödl a Werderből a Watfordba, Fuchs a Schalkéból a Leicesterbe igazolt, tehát mindketten a Bundesliga 1-ből a Premier League-be szerződtek.). A német szövetségi ligából beválogatottak közül egyedül Rubin Rafael Okotie játszik a második vonalban, az 1860 Münchenben. További légiósok: Arnautović a Stoke Cityből, Dragović a Dinamo Kijevből, Jantscher a Luzernből, Janko, pedig, noha a 2014–2015-ös idényt Ausztráliában, az FC Sydneynél töltötte, immár ugyancsak Svájcból, az FC Baselből.

fotó: spox.com A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: A svájci Marcel Koller 65 éves, teljes profi pályafutását a Grasshoppersben töltötte. A GC középpályásaként játszott a Bp. Honvéd ellen BEK-, a Ferencváros ellen pedig BL-mérkőzéseket. Hétszeres svájci bajnok, ötszörö kupagyőztes. Ötvenhatszor játszott a svájci válogatottban, egyebek mellett az 1996-os Eb-n. Egy évvel korábban játszott a magyar válogatott ellen is. Edzői karrierjét Svájcban kezdte, az FC Wil, a St. Gallen, majd a GC trénere volt. 2003–2004-ben az 1. FC Kölnt, 2005–2009 között a VfL Bochumot irányította, 2011 novembere óta az osztrák válogatott szövetségi kapitánya.

KLUBTÁRSAK: A selejtezőkben szerepelt 20 osztrák játékosból tizenhétnek volt már magyar klubtársa a profi pályafutása során! Az október vége óta sérült első számú kapus, Robert Almer a Mattersburgban Csizmadia Csaba játékostársa, majd a bécsi Austriában Sáfár Szabolcs tartalékja volt. Az Energie Cottbusban Sváb Dániellel játszott együtt. Christian Fuchs a Mattersburgban előbb Fülöp Zoltánnal, majd ugyancsak Csizmadia Csabával játszott együtt, majd a Mainzban Löw Zsolt mellett, a Mainzban és a Schalkéban Szalai Ádám mögött futballozott. A szigorú tekintetű Florian Klein a bécsi lila-fehéreknél Sáfár Szabolcs, majd a Salzburgban Gulácsi Péter játszótársa volt. Aleksandar Dragović az Austria amatőrcsapatában Korsós Györggyel, az első csapatnál Sáfár Szabolccsal szerepelt együtt. Martin Hinteregger, Marko Djuricin, Christoph Leitgeb, Valentino Lazaro, Stefan Ilsanker és Marcel Sabitzer a Red Bullban Gulácsi Péter klubtársa volt, utóbbi kettővel, Kalmár Zsolttal együtt, az RB Leipzigben is társak. A már említett Marko Djuricin Gulácsin kívül is játszott együtt magyarokkal, például a pályafutása elején, a berlini Herthában Dárdai Pállal, rövid ideig a Sturm Grazban pedig Szabics Imrével. Christoph Leitgeb a Red Bullban Bodnár Lászlóval is játszott együtt. Zlatko Junuzović Sáfár Szabolccsal, illetve az FC Austria Kärntenben Kabát Péterrel is csapattárs volt. Julian Baumgartlinger ugyancsak austriás volt, tehát Sáfár Szabolcs klubtársa, 2011 óta a Mainz tagja, Szalai Ádámmal töltötte ottani pályafutása elejét. Marco Janko, a leggólerősebb csatár hajdanán az Admira Wackerben Mohl Dáviddal, a Red Bullban Bodnár Lászlóval futballozott együtt. Rubin Rafael Okotie néhány héten át még Király Gábor klubtársa volt a müncheni „Oroszlánoknál”, immár a sérült Simon Krisztián a klubtársa az 1860-ban. Korábban a bécsi Austriában Sáfár Szabolccsal, a Sturmban Szabics Imrével játszott együtt. Martin Harnik Hajnal Tamással futballozott együtt a VfB Stuttgartban. Lukas Hinterseer, akinek nagypapája olimpiai bajnoki alpesi síelő volt, Sáfár Szabolccsal játszott együtt Innsbruckban. Jakob Jantscher a Red Bullban Bodnár László, a Dinamo Moszkvában Dzsudzsák Balázs oldalán futballozott.

(fotó: AP) A KORÁBBI NAGY TORNÁK: Ausztria először jutott ki Európa-bajnokságra, rendezőként ellenben részt vett a 2008-as 16-os döntőben. Csalódást keltve nyeretlenül kiesett a csoportmérkőzéseken. 1934-ben vett részt először világbajnokságon, ahol a magyarok legyőzése után negyedik lett. 1954-ben szerencséjére elkerülte az Aranycsapatot, így a harmadik helyig menetelt, ez minden idők legjobb szereplése a nagy tornákon. 1958-ban kiesett a csoportmérkőzéseken, majd hosszú szünet következett. Egy erős, elsősorban Hans Krankl és Herbert Prohaska nevével fémjelzett generáció 1978-ban és 1982-ben is továbbjutott a csoportjából, Argentínában a hetedik, Spanyolországban a nyolcadik helyen zárt a speciális számítás szerint. 1990-ben leszerepelt, 1998-ban ugyancsak, sőt nyert meccs nélkül esett ki 0 de eljutott a tornára.

A KÖZÖS MÚLT A magyar válogatott 1902. október 12-vel kezdődően, 136 mérkőzést vívott az osztrákokkal, de a legutóbbit 2006. augusztus 16-án. Nagy tornán mindössze egyszer, 1934-ben, Olaszországban találkoztunk. A legutóbbi húsz évben nem kaptunk ki tőlük. A két válogatott játszott néhány nagyon emlékezetes csatát, számunkra a három legemlékezetesebb talán az 1955-ös századik magyar-osztrák (6:1), frissebb emlékként az 1986-os vb-részvételünket garantáló, 1985-ös bécsi 3-0, s az 1998-as, ugyancsak bécsi 3-2. Király Gábor, a magyar válogatott társrekordere utóbbi mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti tizenegyben, most pedig ugyancsak az osztrákok ellen debütálhat egy nagy tornán.





További összefoglalók az Ausztria ellen vívott válogatott összecsapásokról elérhetőek az MLSZ TV Archív csatornájára kattintva.