- Hogy telt a meccs utáni éjszakája? Visszanézte már a mérkőzés felvételét?
- A videózás a ma esti program része lesz, a meccs utáni éjszakát inkább az elmélkedésre szoktam felhasználni. Fontos ilyenkor az önkritika, próbálom megtalálni, hogy miben hibáztunk, mit lehetett volna másképp csinálni a meccs előtt és a kilencven perc során. Az ember ilyenkor nem elsősorban a csapatot, hanem saját magát teszi mérlegre. A felvételek visszanézése is fontos, előfordult már, hogy utólag megnézve egy meccset teljesen másképpen éltem meg, mint a pálya szélén. Persze, azért ez a ritkább, legtöbbször nem változik a benyomásom a videózás után.

- A szlovákokat vendégül látó románok hozzánk hasonlóan 1-1-es döntetlent játszottak, és a teljesítményük finoman szólva sem nyerte el szurkolóik tetszését. Befolyásolhatja a szeptember 6-i mérkőzést, hogy meglehetősen negatív náluk a hangulat?
- Úgy gondolom, hogy nekünk nem szabad a románokkal foglalkoznunk, a következő hetekben is kizárólag a saját dolgunkkal kell törődnünk. Ki kell javítanunk a saját hibáinkat, az ellenfél hangulatára nincs semmiféle befolyásunk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy vb-selejtezőnek teljesen más a lélektana, mint egy barátságos meccsnek. Az aktuális formán, a pillanatnyi döntéseken fog múlni a három pont sorsa, nem szabad a szerdai teljesítményekből kiindulni. Szakmai szempontból természetesen kielemezzük a románok játékát, Bognár György személyesen is megnézte a meccsüket, és éppen ma estére beszéltünk meg egy találkozót, amely során beszámol a tapasztalatairól. Nemcsak a bukaresti selejtezőre készülünk nagy erőkkel, hanem a négy nappal később esedékes, észtek ellenire is. Pisont István Észtországban járt szerdán, vele is átbeszéljük, hogy mit látott a lettek elleni meccsükön.

- Mit szól ahhoz, hogy a románok lefújták a szeptember 6-i meccset megelőző teljes bajnoki fordulót, és a keret tagjai egyhetes edzőtáborba vonulnak a vb-selejtező előtt?
- Sajnálatos módon a válogatottak számára az utóbbi évtizedben nagyon kevés lehetőség adódik a közös munkára. Az egyértelmű, hogy minél többet tud együtt készülni a közösség, annál jobban összecsiszolódik a társaság. Ebből a szempontból feltétlenül előnyt jelenthet a hosszabb közös edzőtábor a románok számára, még ha a külföldön játszók nyilván nem is vehetnek részt az összetartáson. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a bajnoki mérkőzéseken való játék legalább annyira fontos, mint a közös edzés, pláne a szezon elején. A román játékosok tehát nyernek a közös gyakorlással, de veszítenek azzal, hogy kevesebb tétmeccs lesz a lábaikban.

- A csehek elleni meccsről a sajtóban vegyesnek tűnnek az értékelések, sokan abban bíztak, hogy a tavalyi prágai győzelem után itthon is sikerül elkapnunk ellenfelünket. Milyen visszajelzéseket kapott a mérkőzés után?
- Én is hasonlót tapasztaltam, mintha sokan többet várnának el a válogatottól, mint ami indokolt lenne. Természetesen örömmel vesszük, hogy ma már bárkivel is játsszunk, elvárja a közvélemény a sikert, hiszen ez részben a bizalom jele. Az utóbbi években nyújtott teljesítménnyel, a világranglista hatvanadik helyéről a harmincegyedikre való előrelépéssel elértük, hogy minden meccsen győzelmet várjanak tőlünk a szurkolók. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy vannak nálunk erősebb válogatottak, fejlettebb futballkultúrák. Ellenük nem vagyunk esélyesebbek, de mindig megpróbáljuk felborítani a papírformát. Szerdán ez nem sikerült, és emiatt egy picit mi is csalódottak vagyunk. Elégedetlenségre azonban nincs ok, ez a cseh válogatott tavaly Európa-bajnoki negyeddöntőt játszott, mi pedig Prágában legyőztük őket, itthon pedig döntetlent értünk el ellenük. Sokan ennél is többet vártak el tőlünk, de szerintem el kellene fogadni, hogy egyelőre nem vagyunk világverő csapat. Lépésről lépésre haladunk, egymás után vesszük a fokokat, de lépcsőházakat nem tudunk átugrani.

- A lefújás után említette, hogy ha levonjuk a tanulságokat és kijavítjuk a hibákat, jó szolgálatot tett a mérkőzés, mert bőven látott pozitívumokat. Mit emelne ki elsősorban ezek közül?
- Mindenféleképpen optimizmusra ad okot, hogy vesztes állásból jöttünk fel, és a második félidőben győzelemre törekedve tette a dolgát a csapat. Erőt adhat nekünk a szünet utáni játék, hogy a futballisták képesek erőn felül teljesíteni erősebb válogatottak ellen is. Elismerem, hogy voltak hibáink, de úgy érzem, a második félidei teljesítményünkkel nem okoztunk csalódást, azzal rászolgált a csapat az elismerésre.