Nem elsősorban az elért eredmények miatt, noha az 1976-ban Európa-bajnok, 1980-ban Eb-bronzérmes csehszlovákok elleni döntetlenje dicséretes eredménynek számított. Azért sem kellett szégyenkeznie, mert kikapott az angoloktól és a franciáktól. Ám utóbbi találkozón olyan események történtek, amelyek mindmáig emlékezetesek.

A sokkal jobb erőkből álló franciák simán, 4-1-re megnyerték a mérkőzést, de szereztek egy ötödik gólt is Alain Giresse révén, amelyet a szovjet bíró, Miroszlav Sztrupar először megadott, aztán visszavont. A két momentum között a kuvaiti emír, bizonyos Fahad el-Ahmed sejk tiltakozott, s széles mozdulatokkal lehívta a pályáról a csapatát. A sejk az ország első számú sportvezetője volt akkoriban, ő vezette a Kuvaiti Labdarúgó-szövetséget és a Kuvaiti Olimpiai Bizottságot is. Tagja volt a NOB-nak és elnökhelyettese a Nemzetközi Kézilabda-szövetségnek.

A haragját az váltotta ki, hogy a díszpáholyban úgy érzékelte, néhány kuvaiti védő sípszót hallva megállt, amikor Alain Giresse átvette a labdát a balösszekötő helyén, a tizenhatos előtt. Ugyanakkor a felvételeken jól látszik, hogy a játékvezető biztosan nem fújhatott, sőt erőteljes karmozdulatokkal jelzi, nincsen les, tessék tovább játszani. Ennek ellenére a kuvaitiak tiltakoztak, a sejk előbb a tribünről integetett, hogy játékosai sértődjenek meg és vonuljanak le a pályáról, majd maga is lement a gyep szélére, konzultálni. A képek tanúsága szerint a vitában nem vett részt a szövetségi kapitány, a brazil Carlos Alberto Parreira (aki később, 1994-ben világbajnoki címet nyert hazája válogatottjával). A vita lassan csendesedett, felvonult a spanyol Polgári Gárda, a sejk csak nehezen volt meggyőzhető, noha a mérkőzés azon szakaszában már nem volt esélye a pontszerzésre a válogatottjának. Végül a bíró nem adta meg a gólt – a kedélyek megnyugodtak.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy az 1990-ben az irakiak elleni háborúban megölt sejk rengeteget áldozott a kuvaiti futballra, s az ő „érájában” lett a válogatott a térség legjobbja, illetve világbajnoki résztvevő. A fejlesztéseknek, s a neves edzőknek köszönhetően a hetvenes évek közepétől ugrásszerűen javult a válogatott teljesítménye. A kuvaiti válogatott 1976-ban második lett az Ázsia Kupán, majd 1980-ban megnyerte. Abban az esztendőben a negyeddöntőben vérzett el a moszkvai olimpián, majd két évvel később szerepelt a spanyolországi világbajnokságon. A sejk elsősorban a brazil edzőkben bízott, s nem sajnálta a pénzt a megszerzésükre. 1976 és 1978 között Mario Zagallo, a játékosként, edzőként és tanácsadóként négy világbajnoki cím megszerzésében részes kiváló szakember volt a kuvaitiak kapitánya, majd 1978 és 1983 között Carlos Alberto Parreira dolgozott a válogatott élén. Őt Antonio Lopes követt (2002-ben Luiz Felipe Scolari segítője volt a megnyert világbajnokságon, egyébként maga Scolari is dirigálta a kuvaiti válogatottat, igaz, jóval később, 1990-ben).

Más nemzetek világhírű edzői közül dolgozott kuvaiti szövetségi kapitányként Valerij Lobanovszkij (1993–1996), Berti Vogts (2001–2002), egyetlen magyarként pedig Mezey György dr. (1986–1986). Mezey György bronzérmet nyert a kuvaiti válogatottal az 1986-os Ázsia Játékok futballtornáján.