A magyar válogatott idei évét két részre lehet bontani, januártól szeptember közepéig, öt mérkőzésen Pintér Attila, majd az év utolsó hónapjaiban, négy találkozón Dárdai Pál irányította a nemzeti csapatot. A tavasz az Eb-selejtezőre való felkészülés jegyében telt, a négy barátságos mérkőzés mellett a válogatott programját egy törökországi edzőtábor és több összetartás egészítette ki. Az idei meccsek sora egy finnek elleni barátságos találkozóval kezdődött. A győri összecsapáson Rudolf Gergely találatával vezettünk ugyan, de az északiak a szünet után fordítottak és 2-1-re megnyerték a meccset.

Májusban ismét egy északi rivális érkezett, a dánokat az ország keleti felében, a debreceni Nagyerdei Stadionban fogadtuk. Dzsudzsák Balázs és Varga Roland is bevette a vendégek kapuját, de a dánok a második félidőben jelentős fölényben játszottak, így végül a 2-2-es eredménynek mi örülhettünk jobban.

Június 4-én az albánok, majd a kazahok voltak a mieink ellenfelei a Puskás Ferenc Stadionban. Az eredmények tovább javultak, az albánokat - Priskin Tamás góljával - 1-0-ra, a kazahokat Priskin és Varga Roland találataival, valamint egy öngóllal 3-0-ra győztük le. Érdekesség, hogy ez utóbbi mérkőzésen Pintér Attila helyét Farkas József vette át a kispadon, a szövetségi kapitányt ugyanis órákkal a kezdés előtt kórházban tartották egy komoly betegség miatt.



Hiába sikerültek jól a nyári főpróbák, szeptember 7-én, a Groupama Arénában meglepetésre pont nélkül maradt a válogatott a lelkes, de ellenállhatatlannak közel sem nevezhető északírekkel szemben. Pedig a második félidőben Priskin révén sikerült vezetést szereznünk (érdekesség, hogy Pintér Attilával mind az öt meccsen a magyar válogatott szerezte meg a vezetést, ám csak kétszer tudott nyerni), ám ahelyett, hogy taktikusan megtartottuk volna az előnyt, védelmi hibáinkkal felhoztuk a briteket, akik köszönték a lehetőséget, két gólt szerezve megfordították az állást, és meg is nyerték a meccset.

Másfél héttel később az MLSZ elnöksége rendkívüli ülésen arról döntött, hogy felmenti posztjáról Pintér Attilát, mert úgy ítélte meg, a szakmai stáb kilenc hónap alatt nem tudott kialakítani egy válogatott magot, amely profitálni tudott volna abból, hogy az edzőtáborok, összetartások alatt lehetősége volt begyakorolni a tervezett taktikát, játékrendszereket. A beugró a korábbi 61-szeres válogatott játékos, az edző pályafutása elején járó Dárdai Pál lett, aki "másodállásban", berlini feladatai mellett vállalta el a munkát.



A beugrás aztán minden várakozás felülmúlt, Dárdai "vékony" edzői tapasztalata ellenére nagyszerű munkát végzett, határozott elképzeléseivel, szimpatikus fellépésével hamar maga mellé állította a szurkolókat, a játékosokat, a szakmát és a médiát is. Bár sokan féltették a csapatot a bukaresti, románok ellen Eb-selejtezőtől, és az első félidő egyes periódusaiban nem is tudtuk felvenni a versenyt ellenfelünkkel, végül mégis a házigazdák örülhettek, hogy a magyar válogatott csak egy ponttal tért haza: a játékvezető nem adott meg egy érvényes magyar gólt, a második félidőt pedig már egyértelmű fölényben játszotta le csapatunk.

A sikerként értékelhető bukaresti döntetlent követően egy váratlanul nehéz, nyögvenyelős győzelem következett Feröeren. Kellemetlen élményt jelentett számunkra az északi kiscsapat harcos, jó játéka, de a thórshavni meccs után néhány héttel kiderült, hogy nem "bennünk volt a hiba", a feröeriek novemberben komoly meglepetést okozva idegenben győzték le a görög válogatottat.

November 14-én ismét Finnország következett, a Groupama Arénában lejátszott meccsen pontosan az történt, amit Dárdai Pál már napokkal a találkozó előtt megjósolt: harcos, de szépnek jóindulattal sem nevezhető játékkal, a hajrában szerzett Gera Zoltán-fejesgóllal 1-0-ra legyűrtük a rivális finneket.



Ezek után az is belefért, hogy az év utolsó meccsén, a korábban kevesebb lehetőséget kapott kerettagokból álló válogatottunk 2-1-re kikapott barátságos mérkőzésen az oroszoktól. Dárdai Pál ideiglenes szövetségi kapitányi megbízatása ezzel lejárt, de a Magyar Labdarúgó Szövetség már az oroszok elleni meccset megelőzően jelezte: mindent megtesz annak érdekében, hogy a válogatott mellett tartsa a fiatal szakembert. December 9-én meg is született a megállapodás a Hertha BSC-vel, s az MLSZ bejelentette, hogy az Eb-selejtező sorozat végéig Dárdai Pál és stábja készíti fel a nemzeti csapatot.



A válogatott a sorozat feléhez közeledve harmadik Eb-selejtező csoportjában, és versenyben maradt az Európa-bajnoki szereplés kiharcolásáért. A kép tehát derűsebb, mint szeptember közepén volt, de azért nem ragyogó. Negyvenöt játékos szerepelt az idény során, tavasszal 14, ősszel 5 újoncot avatott a két kapitány. Az idei évben 45, az elmúlt három félszezonban 56 futballista lépett pályára a válogatottban. A tizenkilenc újonc, a negyvenöt pályára lépő játékos 42,22 százaléka. A tizenkilenc újonc közül tizenhatan barátságos mérkőzéseken mutatkoztak be, hárman Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen öltötték magukra először a címeres mezt, Dibusz Dénes és Fiola Attila idegenben Feröer ellen, a Torshavnban, valamint Forró Gyula Finnország ellen, Budapesten, a Groupama Arénában.

Különösen szembetűnő, hogy feltételezhetően az elmúlt években az esztendő legjobb kapusának megválasztott Bogdán Ádám sérülése miatt is, de a kapusposzton a kilenc mérkőzésen öten is szerepet kaptak, kettőnél több találkozó senkinek sem jutott. A védelem egyszer sem tudott változatlan összeállításban pályára lépni, a szélsőhátvéd posztjára nehéz volt megtalálni az ideális játékost, a bal oldalon öten is játszottak az év során. Ha a szereplési számok alapján felírjuk az év csapatát, csak három hátvéd kerül be, tehát a belsővédők posztján is nagy volt a vándorlás.

(Négy kapus is két meccsen védett, a mezőnyjátékosok közül Varga József, Juhász Roland, Kádár Tamás, Kalmár Zsolt, Tőzsér Dániel, Lovrencsics Gergő, Gyurcsó Ádám, Dzsudzsák Balázs, Nemanja Nikolics és Priskin Tamás játszott a legtöbb mérkőzésen. A lejátszott pecek már más névsort adnának, hiszen, Kalmár, Priskin és Nikolics is többször állt be csereként, mint ahányszor kezdett.)

A magyar válogatott idei mérkőzései

Március 5., Győr
Magyarország-Finnország 1-2
G.: Rudolf

Május 22., Debrecen
Magyarország-Dánia 2-2
G.: Dzsudzsák, Varga R.

Június 4., Puskás Stadion
Magyarország-Albánia 1-0
G.: Priskin

Június 7., Puskás Stadion
Magyarország-Kazahsztán 3-0
G.: Priskin, Varga R., öngól

Szeptember 7., Groupama Aréna
Magyarország-Észak-Írország 1-2
G.: Priskin

Október 11., Bukarest
Románia-Magyarország 1-1
G.: Dzsudzsák

Október 14. Tórshavn
Feröer-szigetek-Magyarország 0-1
G.: Szalai

November 14., Groupama Aréna
Magyarország-Finnország 1-0
G.: Gera

November 18., Groupama Aréna
Magyarország-Oroszország 1-2
G.: Nikolics

A mérleg: 4 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség, 55,55 százalékos teljesítmény

A kilenc mérkőzésből Dzsudzsák Balázs és Nikolics Nemanja játszott a legtöbbször, mindketten 8-8 alkalommal léptek pályára, de míg Dzsudzsák minden alkalommal kezdőként, Nikolics hatszor csereként beállva. Juhász Roland 7, Lovrencsics Gergő, Tőzsér Dániel és Varga József 6-6 meccsen kapott szerepet.

8 mérkőzésen: Dzsudzsák Balázs, Nemanja Nikolics (2+6)
7 mérkőzésen: Juhász Roland (6+1)
6 mérkőzésen: Lovrencsics Gergő (3+3), Tőzsér Dániel (5+1), Varga József
5 mérkőzésen: Gyurcsó Ádám (3+2), Kádár Tamás (4+1), Kalmár Zsolt (1+4), Priskin Tamás (1+4)
4 mérkőzésen: Korhut Mihály, Lang Ádám, Lipták Zoltán, Rudolf Gergely, Simon Krisztián (2+2), Szalai Ádám
3 mérkőzésen: Elek Ákos (2+1), Fiola Attila (2+1), Futács Márkó (1+2), Gera Zoltán, Kovács István (1+2), Stieber Zoltán (2+1), Varga Roland (1+2)
2 mérkőzésen: Dibusz Dénes, Forró Gyula (1+1), Gulácsi Péter, Heffler Tibor, Király Gábor, Koman Vladimir (1+1), Korcsmár Zsolt, Pátkai Máté, Rózsa Dániel, Szakály Péter (1+1), Vanczák Vilmos, Vécsei Bálint (1+1)
1 mérkőzésen: Balogh Balázs, Bogdán Ádám, Predrag Bosnjak (0+1), Leandro de Almeida, Nagy Gábor, Poór Patrik (0+1), Sándor György, Simon Ádám (0+1), Szabó János (0+1), Zsidai László

A legtöbb játékidőt Dzsudzsák Balázs (711 perc) töltötte a pályán, őt követi Juhász Roland, 570 perccel, Varga József 555, Tőzsér Dániel 468 perccel. A legkevesebb játékidőt Bošnjak Predrag (26 perc) könyvelhette el, őt követi Szabó János (31 perc), Poór Patrik (37 perc), Simon Ádám (49 perc), Szakály Péter (két mérkőzésen 8+45=53 perc), Nagy I Gábor (55 perc) és Sándor györgy (56 perc). Őket követi teljes mérkőzést pályán töltő Zsidai László (93 perc), Balogh Balázs (95 perc), valamint Bogdán Ádám (96 perc).

A csapatkapitányi karszalagot Dzsudzsák Balázs nyolc, Priskin Tamás egy alkalommal viselte. Csere után egy-egy alkalommal vette át a tisztséget Juhász Roland, Korcsmár Zsolt és Priskin Tamás.