A 2012. július 12-i, 9:0-s győzelem már jelezte, a magyar csapat klasszisokkal jobb orosz ellenfelénél. Kevesen gondolták azért, hogy a két nappal későbbi 'visszavágó' még fölnyesebb győzelmet hoz. A moszkvai SZKSZ-stadion (SZKSZ: Szokolnyicseszkij Klub Szporta) 3000 nézőjének egy része szerette volna, ha 'feltámad' a csapatuk, a többség ellenben a magyarokat ment ki megnézni, egy olyan alakulatot, amely 'igazi futballt játszik'.

Herczog Ede szövetségi kapitány három helyen változtatta meg az első találkozón szerepelt csapatát, Révész Bélát Payer Imre váltotta, Vágó Antal helyén Bródy Sándor játszott középfedezetet, Borbás Gáspárt pedig Tóth II István ('Potya') váltotta a balszélső posztján. Az alábbi tizenegy játszott: Zsák Károly – Rumbold Gyula, Payer Imre – Bíró Gyula, Bródy Sándor, Blum Zoltán – Sebestyén Béla, Kertész II Vilmos, Pataki Mihály, Schlosser Imre, Tóth II István.

Az oroszoknál ezúttal nem kaptak helyet az angol származású játékosok, s ez nem erősítette a kizárólag moszkvai és szentpétervári játékosokból álló csapatot. A házigazdák 60 percen keresztül egész jól tartották magukat, igaz, addigra már Kertész II Vilmos és Schlosser Imre két-két góljával 4:0-ra vezetett a magyar tizenegy. Az utolsó félórában a fáradt vendéglátók ellen potyogtak a gólok, végül Schlosser öt, Kertész II három, Pataki két, valamint Bródy és Tóth II egy-egy góllal zárta a mérkőzést. Az 51. percben Pataki 'Pityke' kihagyott egy tizenegyest. Schlosser öt gólja különösen dicséretes teljesítmény volt: korábban ennél többet hivatalos a válogatott mérkőzésen senki sem szerzett a magyarok közül – rajta kívül. Slózi ugyanis 1911 októberében, a svájciaknak hatot lőtt.