Bár a csehek elleni örökmérlegünk pozitív (45 meccsen 22 győzelem, 12 döntetlen, 11 vereség), utoljára 1979-ben lőttünk gólt mai riválisunknak. 1979. szeptember 12-én a Lakat Károly irányította válogatott Nyíregyházán fogadta az aktuális Európa-bajnokot (Csehszlovákia '76-ban nyert Eb-t). A szövetségi kapitány újjáalakuló csapatában az 1978-as vb-n járt alapcsapatból csak egy-két játékos szerepelt az együttesben, a mieink a Gujdár Sándor - Szántó Gábor, Salamon József, Kutasi László - Ebedli Zoltán, Tatár György, Tóth András - Borostyán Mihály, Bene Ferenc, Kiss László, Kuti László összetételben játszottak, csereként Fekete László, Csapó Károly és Burcsa Győző állt be. A telt házas nyíregyházi találkozón búcsúztatták a válogatottól a 35 éves Bene Ferencet, aki ebben az időszakban már pályafutása legvégén járt, évek óta nem volt tagja a nemzeti csapat keretének. Bene kezdőként 12 perc játéklehetőséget kapott, lecserélésekor Tatár tizenegyesgóljával már 1-0-ra vezettünk. A 39. percben az akkor második válogatott mérkőzésén pályára lépő Kuti László növelte az előnyt, a csehszlovákok a hajrában csak szépítetteni tudtak 76-os Eb-döntőben híres híres tizenegyest lövő Antonin Panenka találatával.

Kuti László, a mostanáig utolsó csehek elleni gólunk szerzője (akinek lánya, Kuti Zsuzsanna jelenleg az MLSZ Grassroots-irodájának munkatársa, és ugyancsak rendelkezik labdarúgó múlttal - a szerk.), így emlékezett vissza a mérkőzésre:

- Akkoriban ritkán játszott vidéken a válogatott, Nyíregyházán nagy esemény volt a meccs, telt ház előtt léptünk pályára. Az akkoriban Európa legjobbjai közé tartozó csehszlovákok szinte ugyanazzal a csapattal érkeztek, amivel három évvel korábban megnyerték az Eb-t, ezért rájuk is sokan kíváncsiak voltak. Életemben először voltam kezdő a válogatottban, ezen kívül azért is emlékezetes a meccs, mert együtt játszhattam a búcsúzó Bene Ferenccel, akire fiatalon, Újpest-drukkerként igazi bálványként tekintettem. Akkoriban a kiesőjelölt Dunaújvárosban játszottam, óriási fegyvertény volt, hogy egy kis vidéki csapatból be tudtam kerülni a válogatottba, miközben olyan játékosok játszottak a posztomon, mint Esterházy Márton, Fekete László, Várady Béla vagy Kozma Mihály. A gólom előtt nagyon jó labdát kaptam a bal oldalon, betörtem a tizenhatosra, majd nyolc méterről a rövid sarokba lőttem. Nagy siker volt, hogy egy jó meccsen legyőztük az Európa-bajnokot. Ma már sokat hallani, hogy az akkori labdarúgás semmiben sem hasonlított a maira, és abban az időben a labda is kocka volt, pedig jóval harcosabbak voltak a meccsek, jobbak voltak a játékosok is mint manapság, egyedül talán gyorsaságban nem vettük volna fel a versenyt a maiakkal.

Az 1979-es összecsapás után egy évvel Kassán 1-0-ra kaptunk ki a csehszlovákoktól, majd legközelebb 2002-ben, egy ciprusi felkészülési tornán találkoztunk, akkor ellenfelünk 2-0-ra nyert, azóta nem mérkőzött meg egymással a két válogatott.