A két félidő közti különbség szemléltetésére statisztikai adatokat sem kell segítségül hívni, könnyen észrevehető volt, hogy az első félidő jóval gyengébben sikerült, mint a második.

Érdemes azért számokkal is alátámasztani ezt, ezért az alábbi táblázatban olyan mutatók értékeit tüntettük fel, amelyek jól bemutatják, mennyire más arcát mutatta a magyar válogatott a mérkőzés során.



A szünet után nem csupán többet passzoltunk, de veszélyesebb helyeken is, ráadásul nagyobb pontossággal. A második félidőben bátrabban vállaltunk egy az egy elleni játékot és amíg az első félidőben egy sikeres cselt sem sikerült bemutatnunk, addig a második félidőben 50%-os cselhatékonyságot értünk el, négyszer annyi kísérlet mellett.

Amellett, hogy többet tudtunk labdát birtokolni veszélyes területeken, több beadással is próbálkoztunk és jobb hatékonysággal, mint az első félidőben, aminek eredményeképp sikerült gólt szereznünk, és több ízben veszélyeztetnünk az ellenfél kapuját. A góljának köszönhetően Varga Barnabás az ötödik olyan magyar játékos lett, aki az Eb-debütálásán be tudta venni az ellenfél kapuját Bene Ferenc (1964), Novák Dezső (1964), Szalai Ádám (2016) és Stieber Zoltán (2016) után.

A letámadásunk intenzitása is drámaian feljavult, az első félidőben átlagosan több mint 22 passzt engedtünk, mielőtt védekező akcióval próbálkoztunk volna, amíg a második félidőben ez az érték megfeleződött, ami már az intenzíven letámadó csapatok mutatójával vetekszik.

Az alábbi ábrán látható, hogy amíg az első félidőben a védekező akcióink többségét a saját védekező harmadunkban hajtottuk végre, addig a második félidőben már többnyire a középső harmadban, valamint a támadóharmadban próbálkoztunk a labdaszerzéssel. Ennek eredményeképp 4 helyett 20 magas labdaszerzésünk volt a második félidőben.

Schäfer András igazi motorja volt a válogatottnak. Amellett, hogy segítette a labdakihozatalt, valamint biztosította a védővonal előtti területet, aktívan részt vett a támadásépítésben is. 93,5%-os passzpontossága mellett ő tudhatja magának a legtöbb pontos passzt a támadóharmadban, valamint ő fogadta a második legtöbb passzt a támadóharmadban. Labdavezetésben is jeleskedett, ugyanis övé a második legtöbb progresszív labdavezetés (7), emellett négyszer is sikerült legalább 10 méterrel közelebb vezetnie a labdát az ellenfél kapujához, amivel kiemelkedett csapatából. A második legtöbb szerelés (2) mellett a második legtöbb magas labdaszerzés (9) is az ő nevéhez fűződik.

Bolla Bendegúz jól szállt be a mérkőzésbe. A második félidő három lövéséből kettőnek a kidolgozásában részt vett, köztük a góléban is.

A jobban teljesítő játékosaink közé tartozott még Sallai Roland, aki a legtöbb passzt fogadta a támadóharmadban (11), továbbá a támadóharmadban a második legtöbb passzt is ő adta, 100%-os hatékonyság mellett. A legtöbb labdavezetéssel ő büszkélkedhet (269 m), melyből 9 progresszív labdavezetése a legtöbb volt a magyar csapatból. Háromszor szabálytalankodtak ellene, ami holtversenyben szintén a legtöbb a magyar játékosok közül. Mindkét csele sikeres volt, emellett 2 lövéssel és 2 pontos beadással veszélyeztette az ellenfél kapuját. Ő vett részt a legtöbb olyan szekvenciában, ami a védekező harmadban indult és a támadóharmadban ért véget (4), valamint részt vett a második félidőben mindhárom lövés kidolgozásában.