Magyarország és Skócia történetének első tétmérkőzéséből drámai körülmények között a magyar válogatott került ki győztesen. Noha a skótok tűnhettek dominánsabbnak, a számokra tekintve tisztán láthatóvá válik, hogy a magyar válogatott teremtett több veszélyt az ellenfél kapujára a mérkőzés során.

Ugyan az ellenfél többet birtokolta a labdát (57%), többet (501) és pontosabban (82%) passzolt, a magyar válogatott tíz helyzetet dolgozott ki a skótok három helyzetével szemben. Ráadásul a tízből három nagy helyzetnek minősült (>0,38 xG), míg a skótok egy nagy helyzettel sem büszkélkedhettek.

A letámadásunk hatékonyságáról árulkodik, hogy az ellenfél kapujától maximum 40 méterre 34 labdát szereztünk, és ezekből az akciókból kilenc alkalommal lövéssel is tudtuk befejezni az akciót.

Ennek eredményeképp a skótok négy lövésével szemben, mi 14 lövést tudhatunk magunkénak, és amíg az ellenfelünk egyszer sem találta el a kapunkat, addig mi öt alkalommal is az övét. Itt fontos megjegyezni, hogy a kaput találó lövések mellett még kétszer a kapufa is kisegítette az ellenfelünket. A 90. perc után öt kulcspassz mellett hat lövésünk volt, amiből három talált kaput, így a hajrában sikerült olyan nyomást helyezni az skótokra, hogy meg tudtuk szerezni a győzelmet.

Sallai Rolandot választották a mérkőzés legjobbjának, aki már a torna eddigi szakaszában is kiemelkedő teljesítményt nyújtott a magyar játékosok közül, és újra meghatározó szerepet tudott betölteni a skótok ellen. A vasárnapi mérkőzésen három kapura lövéséből egyet a skót kapusnak kellett védenie, egyet pedig a mezőnyjátékosuk blokkolt. Két nagy helyzetet is teremtett csapattársainak, amelyből az egyiket Csoboth Kevin gólra is váltott. Az egész mezőnyből neki volt a második legtöbb labdaérintése az ellenfél büntetőterületén belül (5), ő vett részt a második legtöbb olyan szekvenciában, ami a védekező harmadunkból indult és a támadóharmadban ért véget (4), valamint holtversenyben a legtöbb legalább tízméteres labdavezetéssel (5) és legtöbb lövéssel végződő magas labdaszerzéssel (2) is büszkélkedhetett. A magyar játékosok közül ellene szabálytalankodtak a legtöbbször, négy alkalommal.

A magyar válogatott kapitánya, Szoboszlai Dominik is kiemelkedően támogatta a támadójátékunkat. Sallai Rolandhoz hasonlóan neki is három lövése volt, amiből egy talált kaput, egyet pedig a skót mezőnyjátékosok blokkoltak. Szoboszlainak volt a legtöbb labdaérintése (77) a magyar játékosok közül és a legtöbb labdaérintése az ellenfél büntetőterületén belül (7) az egész mezőnyben. Az alábbi ábrán is jól látható, hogy szinte az egész pályán aktív volt. Négy helyzetet alakított ki, amiből egy nagy helyzetnek minősült. Kilenc olyan szekvenciában vett részt, ami lövéssel végződött, és részt vett a gól kidolgozásában is. Az egész mezőnyben ő vett részt a legtöbb olyan szekvenciában, amely a védekező harmadunkból indult és a támadóharmadban ért véget (5). 18 magas labdaszerzésével kiemelkedett a mezőnyből csakúgy, mint a 12 pontos passzával a támadóharmadban. Labdavezetésben szintén jeleskedett, ugyanis 12 progresszív labdavezetése a legtöbb volt a mezőnyben, valamint a magyar játékosok közül övé a legnagyobb össztávolság is labdavezetés tekintetében.

Csoboth Kevin a 86. percben történt becserélését követően aktívan szállt be a játékba: kilenc labdaérintéséből a mindent eldöntő gól mellett egy kapufát, két legalább 10 méteres labdavezetést és egy kiharcolt szabadrúgást is magáénak tudhat.

Meghatározó szerepet játszott Schäfer András is a csapat eredményes játékában. A második legtöbb labdaérintés (63) mellett, négyből három fejpárbajt megnyert, blokkolt egy lövést és kiharcolt egy szabadrúgást is. A támadásépítésben is jeleskedett, ugyanis ő vett részt a magyar játékosok közül a legtöbb olyan szekvenciában, amelyben legalább kilenc passz volt (5), valamint a harmadik legtöbb progresszív (6) és a harmadik legtöbb legalább 10 méteres (2) labdavezetés is az ő nevéhez fűződik. Két lövéssel veszélyeztette az ellenfél kapuját, amiből egyet a skót kapusnak kellett hárítania.