Szalai László másfél éve vette át az MLSZ edzőképzésének irányítását, kinevezése után azonnal megkezdte a terület reformálását. Az elmúlt időszakban az edzőképzésben bevezetett újításokkal, változtatásokkal nemcsak az európai szövetség, hanem a hazai edzőtársadalom elismerését is kivívta, és tervei szerint a következő hónapokban további újítások sorával halad tovább a minőségi edzőképzés felé vezető úton. Mindeközben egy megtisztelő új feladatot is kapott az elnökségtől, ő viszi tovább az U20-as és az U21-es válogatottak szakmai irányítását, előbbire jövő májusban világbajnoki szereplés vár. Szalai László számára nem idegen az utánpótlás-válogatottak irányítása, évekkel ezelőtt az 1988-as születésű labdarúgókból álló nemzeti együttest vezette, akadémiai vezetőként sikeresen dolgozott az MTK és a Honvéd utánpótlásában, és tevékenykedett már az A-válogatott mellett is edzőként.

- Mielőtt rátérnénk a legfrissebb feladatra, vessünk egy pillantást az edzőképzés aktuális helyzetére. Melyek voltak az elmúlt másfél év legfontosabb eredményei ezen a területen?
- Továbbra is a legfőbb feladatunknak tartjuk, hogy megpróbáljuk integrálni azokat az új ismereteket a hazai edzőképzésbe, amelyek eddig hiányoztak onnan. Számos változást hajtottunk végre a képzésben, új tanfolyami anyagokat vezettünk be, átformáltuk a felvételi rendszert, a hallgatók kiválasztását. Az első időszak arról szólt, hogy el kellett fogadtatni az edzőkkel, hogy változásra van szükség, meg kellett találni a megoldást, hogy miként döbbentsük rá őket ennek a szükségességére. Sok konfliktusom volt abból, hogy a teszteknél, felvételiknél szembesítettem az edzői kart, mennyire kevés az a tudás, amivel rendelkeznek. Sokan félreértették a szándékot, azt gondolták, kekeckedni akarok velük, pedig nem erről szól a dolog. Azt vallom, hogy nem baj, ha valaki nem tud valamit, csak nyitott legyen arra, hogy megtanulja. Ezen kívül a tanfolyami anyagot igen erősen aktualizálni kellett, hogy tudjuk tartani a lépést a külföldi képző intézményekkel. Az összes tanfolyamunkon UEFA-ellenőrzést kaptunk, mindent átnéztek, az órarendtől kezdve a tematikáig, és nagy örömünkre szolgál, hogy mindig mindent rendben találtak és ezáltal újabb három évig megkaptuk a teljes UEFA Konvenciós tagságot. Nehéz volt elfogadtatni, hogy szükség van a változásokra, de most már látják az edzők a törekvéseinket, sok a pozitív visszajelzés, a legtöbben örülnek a változásoknak.



- Vannak már objektíven mérhető eredményei is a munkának?
- Még nem optimális a helyzet, de úgy érzem, jó úton haladunk, nagyon sokat dolgoztunk, de sokat is léptünk előre. Értékes fiatalemberek tűntek fel az edzőképzésben, akik megfelelő alapképességekkel rendelkeznek ahhoz, hogy sikeresek legyenek ezen a pályán, nyitottak az újra, tanulni akarnak. Egy oktatási folyamatban az eredmény a következő generáción mérhető le. Ahhoz, hogy hosszú távon jobbá tudjuk tenni a rendszert, az utánpótlásedzők képzésén kell javítanunk. Ennek tükrében hoztuk létre a tanfolyami formákat, alakítottuk ki a tananyagot, az utánpótlásban próbáljuk megtalálni a megfelelő kollégákat. Természetesen a pro licences szakemberek is fontosak, de az utánpótlásedzők jelenleg sokkal többet tudnak változtatni a magyar labdarúgás helyzetén, mint a pro licences edzők. Akkor érzem majd a képzést eredményesnek, amikor olyan edzőket látok a kispadon, akik megfelelnek az európai normáknak, nemcsak szakmai felkészültségben, hanem kommunikáció, megjelenés tekintetében, minden olyan szegmensben, ami az edzői munkához tartozik. Mérkőzések eredményében akkor fog ez jelentkezni, ha ezek az edzők elkezdik más szellemben nevelni, más szakmai anyagok alapján oktatni a fiatalokat. Ha jól dolgozunk, a munkánkból a következő generációk profitálhatnak a legtöbbet. Nem szeretném azonban elriasztani a jelen futballszerető közvéleményét, nem kell évtizedeket várni a változásokra, véleményem szerint a magyar labdarúgást öt éven belül irányba lehet állítani. Én nagyon boldog leszek, ha négy-öt év múlva már más szellemiségű edzőket fogok látni az utánpótláspályák környékén.

- Mindeközben viszont új feladat is vár önre, és ez sem tűnik könnyűnek. Az U20-as válogatott világbajnokságra készül, emellett az U21-es válogatottnak is vannak programjai, mindjárt egy oroszok elleni mérkőzés a jövő héten, majd egy norvégiai túra néhány nappal később. - A fő célkitűzésem továbbra is a hazai edzőképzés rendbetétele, ezért, bár kétségtelenül megtisztelő, némileg váratlanul ért a felkérés, hogy készítsük fel az U20-as világbajnokságra a válogatottat, és próbáljunk tisztességesen helytállni a tornán. Az edzőképzés és a válogatott irányítása két teljesen különálló projekt, amelyek nem függnek össze egymással, hosszú távon továbbra is a képzést szeretném vinni, hiszen nagyon sok feladat vár még ránk. Az új feladat ugyanakkor nem idegen számomra, hiszen irányítottam már utánpótlás-válogatottat korábban. Ezt a korosztályt jól ismerem az akadémiai időszakomból, illetve folyamatosan figyeltem a mérkőzéseiket az Európa-bajnokság előtt, majd az UEFA technikai megfigyelő csoportjának tagjaként az Eb-n is. Utóbbi minőségben elemeztük az összes résztvevő csapat játékrendszerét, taktikáját, tehát ismerem a magyar válogatottat és a nemzetközi mezőnyt is.

- Mik lesznek az első lépések válogatott szakvezetőként?
- Szeretnék kialakítani egy keretet, úgy, hogy miközben együtt tartsuk az Eb-keret magját, találjunk további játékosokat, akik még nem kerültek képbe, vagy kevesebb lehetőséget kaptak, esetleg annyit fejlődtek az elmúlt időszakban, hogy ma már szóba kerülhetnek a korosztályos válogatottnál. Ehhez természetesen igénybe veszem a kollégák segítségét is, konzultálok az élvonalbeli és másodosztályú szakemberekkel, az akadémiai edzőkkel, és szeretnék alacsonyabb osztályban is körülnézni, hiszen találkoztam már olyan labdarúgóval, aki egészen fiatal korától kezdve felnőttek között pallérozódik, de nem tudott a felső osztályokig eljutni.



- Az első kerethirdetésig viszont már csupán néhány nap áll rendelkezésre...
- Szoros a menetrend, két lekötött mérkőzésünk is van, jövő pénteken, Oroszország ellen játszik az U21-es válogatott, az azt követő héten pedig Norvégiába utazunk az U20-as együttessel. Ezek a programok arra feltétlenül hasznosak lesznek, hogy a korábban külső szemlélőként gyűjtött tapasztalatok mellé belülről is gyűjtsek információkat a játékosokról, lássam a hozzáállásukat, az edzésmunkájukat, és ők is megismerkedjenek az elvárásokkal. Felmérem, hogy honnan indulunk, mi az, amiben esetleg változtatnunk kell a korábbi gyakorlaton annak érdekében, hogy a csapat az általam elképzelt játékot tudja nyújtani. Igyekszem jó mentalitású játékosokat találni, majd ezt követően kell meghatározni, hogy mit lehet kihozni az adott keretből. Hogy milyen játékrendszerben, felállási formában játszik majd a csapat, ez másodlagos. A játékról alkotott felfogás a fontos, hogy a labdarúgók a pályán meg tudják valósítani az általunk képviselt futballstílust.

- A válogatottak mellett dolgozó stáb már kezd körvonalazódni?
- Jó kollégákat választani nem könnyű feladat, nem véletlenül ragaszkodik mindenki a saját stábjához, ha új munkát vállal. Nem volt még időm gondolkodni ezen a kérdésen, mert tényleg nagyon hirtelen jött a felkérés, de biztos vagyok benne, hogy meg fogom találni azokat a kollégákat, akik segíteni tudnak majd.

- Nyolc hónap van hátra a világbajnokságig. Milyen feladatokat tűzött ki erre az időszakra saját maga és a válogatott elé?
- Fontos, hogy addigi is nemzetközi mérkőzéseken méressük meg magunkat, de még le kell ülnöm a csapatmenedzserekkel, megvizsgálni, milyen lehetőségeink vannak, és ennek függvényében kell kialakítani a megfelelő programot. Szeretném, ha télen lenne lehetőség arra, hogy elmenjünk egy hosszabb közös edzőtáborba, ahol jó meccseket tudunk játszani erős ellenfelekkel, és ahol le lehet mérni, hogy ki vehető számításba a sorozatban játszandó mérkőzéseken, ki bírja jól a sorozatterhelést. Még sok az ismeretlen tényező a közeljövőt illetően, de egyet megígérhetek: kollégáimmal a legjobb tudásunk szerint készítjük fel a csapatot annak érdekében, hogy ne valljanak szégyent a világbajnokságon. Olyan együttest szeretnék, amelynek tagjai megfelelő mentalitással, alázattal állnak ahhoz, hogy címeres mezben képviselhetik Magyarországot egy ilyen tornán. Ha a megfelelő mentalitás, hozzáállás megvan, már jó alapot teremtettünk ahhoz, hogy ráilleszthessük a szakmai részt, és kialakítsunk egy jó válogatottat.