A Dárdai Pál vezette NB II-es válogatott január második felében Törökországban edzőtáborozott, ahol három nemzetközi mérkőzést játszott le. Azerbajdzsán B-válogatottja ellen döntetlent ért el a másodosztályú fiatalokból álló gárda, a Rubin Kazany második csapatát, valamint az amerikai ligaválogatottat pedig sikerült legyőznie. A törökországi másfél hét tapasztalatairól Dárdai Pállal beszélgettünk.

- A telki kiválasztó után a keret összeállításába még nem akartam beleszólni, az én munkám, az előkészületektől eltekintve, a törökországi elutazással kezdődött - mondta a 61-szeres volt válogatott labdarúgó. - Megpróbáltam minden egyes edzésen elérni, hogy a játékosok maximális fegyelem és figyelem mellett dolgozzák végig a másfél órát, és ebben végig partnerek voltak a srácok. Az első edzések elején még gyakran kellett szólnom, hogy mit kell másképp csinálniuk, mivel nem vagyok elégedett, de gyorsan letisztázódott, mit várok tőlük. Végig tartottam magam ahhoz, hogy a lehető legbecsületesebben, legőszintébben elmondjam a véleményemet, a jót és a rosszat is, és a visszajelzések alapján úgy tűnik, a futballisták értékelték az egyenes beszédet. Törekedtem arra, hogy jó edzéseket tartsak, ehhez megvoltak a feltételek, a tökéletes minőségű törökországi pályákon a labdarúgók könnyen ráéreztek a dinamikus, pontos passzos játékra, amit kértem tőlük. A mérkőzéseken minden kerettag pályára lépett, a három meccs mellett kilenc edzést is tartottam, ezért azt gondolom, a lehető legtöbbet hoztuk ki a lehetőségekből. Próbáltam arra törekedni, hogy a futballisták minél többet tanuljanak, emellett megfelelő terhelést is kapjanak az edzőtáborozás alatt. Fontosnak tartom, hogy mentálisan előrelépjenek a játékosok, ezért az edzéseken igyekeztem megmutatni, mi a különbség a németországi és a magyarországi gondolkodásmód között.

Látott olyan kiemelkedő egyéni teljesítményeket, amelyek nemzetközi szinten is elismerésre méltóak voltak?

- Több remek teljesítményt is láttam, szerintem a keretben helyet kapott focisták hetven százalékának jó esélye van arra, hogy visszakerüljön az élvonalba. Öt-hat játékos esetében pedig nem értettem, hogy egyáltalán mit keresnek a másodosztályban, mert véleményem szerint sokkal jobbak, mint jó néhány élvonalban szereplő külföldi labdarúgó. Látszott, hogy képzett játékosok alkotják a keretet, a legtöbbjüknek főleg a gondolkodás gyorsaságában kell előrelépniük. Ezek a fiatalok pályafutásuk fontos szakaszában járnak, ezért nagyon fontos, hogy megkapják a kellő odafigyelést az edzőktől. Remélem, a kerettagok megfogadtak néhány tanácsomat, és ez az edzőtáborozás olyan lökést adhat számukra, amelynek segítségével hamar visszakerülhetnek az élvonalba. Fontos, hogy legyen önbizalmuk, ha emellé megfelelő motiváció is társul, könnyedén előreléphetnek karrierjükben. Az MLSZ-nek nagy köszönet jár azért, hogy megszervezte ezt a túrát, a résztvevő játékosok sokat profitálhatnak belőle.

Mi volt a csapat legnagyobb erőssége a három mérkőzésen?

- A legnagyobb erősségünk az volt, hogy igazi csapatként működtünk, ami ilyen rövid közösen eltöltött idő után nagy teljesítmény volt a játékosoktól. Az egyik mérkőzés után az ellenfél edzője azt mondta, látszik, hogy ez a csapat már évek óta együtt játszik, igen meglepődött, mikor elmondtuk neki, hogy most először van együtt a társaság. A futballistákat csak dicsérni tudom, megértették, hogy nem nyaralni mentünk ki Törökországba, végig a maximumot hozták, azonosultak a feladattal, mindenben partnerek voltak. Kondicionálisan volt egy kis probléma az elején, de ez természetes, hiszen mindenki a téli felkészülés legelején jár.

Kezdő edzőként milyen tapasztalatokkal zárta az edzőtábort, hogy tetszett a feladat? 

- Úgy vágtam neki a feladatnak, mint korábban játékosként, vagyis a maximumra törekedtem, a lehető legtöbbet próbáltam kihozni magamból és a játékosokból. Gyorsan megismertem a társaságot, és úgy érzem, jó hangulatot teremtettünk az edzőtáborban, a gátlásosabb játékosok is hamar feloldódtak, és mindenki a legjobb tudása szerint dolgozott. Igyekeztem jó edzéseket tartani, úgy gondolom, utólag büszke lehetek a munkámra, saját megítélésem szerint jól láttam el a feladatot. Ha valaki kívülről nézte a gyakorlásokat, nem mondta meg, hogy edzésvezetésben még kevesebb rutinom van. Olyan feladatokat végeztettem, amiket játékosként is szerettem elvégezni, ugyanakkor kellő mennyiségű munka van bennük. A játékosok gyakran észre sem vették, hogy elment az idő, és azt sem, hogy mennyire elfáradtak, ez mindenképpen pozitív visszajelzés volt számomra. Óriási segítség volt Lőw Zsolt munkája, tökéletesen dolgozott, szerintem ő még nagyon értékes szakembere lehet a magyar labdarúgásnak. A stáb többi tagjának, Kövesfalvi Istvánnak, Kutasi Róbertnek és Bucsik Istvánnak is sokat köszönhetek.

Az NB II-es válogatottal most hosszabb ideig nem lesz dolga, mik a tervei a következő hónapokra?

- A Herthában, az U23-as együttesben még játszom túlkorosként, emellett besegítek az egyéni edzésekben a csapatnál, most pedig az egyik kolléga kiesése miatt az U17-es gárdánál kaptam pályaedzői feladatot. A legfontosabb azonban az, hogy mielőbb meglegyen a PRO Licencem, komolyabb terveim csak a legmagasabb edzői végzettség megszerzése után lesznek. Ezt az időszakot kizárólag a tanulásnak szentelem, egyelőre az A-licences tanfolyamnál járok. A Herthánál többször is jelezték, hogy számítanak rám, de akárhogyan is alakul a jövő, úgy gondolom, vagyok annyira talpraesett, hogy ha eljön az ideje, akkor megtalálom a számomra megfelelő munkát.