– A női futsalban szinte napról napra változnak az erőviszonyok, ezért nehéz volt előre megjósolni, mire lehet képes a válogatott Szarajevóban. Frank Tamás szövetségi edző előzetesen azt mondta, bravúr kellene a csapattól a csoportgyőzelem és a továbbjutás eléréséhez. Ti is bravúrként értékelitek az első hely megszerzését?
– Aki benne van a női futsalban, az tudta, hogy hiába kerültünk az első kalapból a csoportba, nem lehetett egyértelmű elvárás tőlünk a továbbjutás. A fehéroroszok és a bosnyákok hasonló játékerőt képviselnek, mint mi, a negyedik kalapos norvégok pedig hiába számítanak újoncnak a női futsal világában, nagypályán jóval előttünk járnak, és ez nagy előnyt jelent számukra. Korábban a franciák pillanatok alatt Európa legjobb csapatai közé kerültek, és a norvégoktól is hasonlóra lehet számítani. Két végletekig kiélezett mérkőzést játszottunk, ezek után még inkább bravúrként éltük meg, hogy sikerült kivívni a csoportelsőséget.

– Nehezen indult a torna, a norvégok elleni mérkőzés első tíz perce nem azt sejtette, hogy csoportelsőség lesz a vége. Mi kellett ahhoz, hogy az első meccsen kétgólos hátrányból nyerni tudjon a csapat?
– Sajnos gyakran előfordul, hogy nehezen lendülünk játékba, hiszen itthon a női NB I színvonala nem hasonlítható össze a nemzetközi meccsekével. Fontos volt, hogy közvetlenül a torna előtt még tudtunk játszani egy edzőmeccset a szlovákok ellen, ez sokat hozzátett a felkészüléshez. Úgy készültünk, hogy talán a negyedik kalapos Norvégia ellen lesz a legnehezebb dolgunk, mégis kissé megilletődötten léptünk pályára. A norvégok hatalmas lendülettel estek nekünk a mérkőzés elején, fizikálisan óriási fölényben voltak, nehéz volt felvenni velük a versenyt. Idő kellett, mire feleszmélünk, de addigra már két góllal vezetett az ellenfél. A fordulópont az volt, hogy még az első félidőben sikerült szépíteni. A szünetben rendeztük a sorainkat, és éreztem, hogy mindenki hisz a fordításban. Példaértékű volt, ahogy támogattuk egymást, ahogy együtt dolgoztunk a célunk eléréséért, ez tényleg nagyszerű csapatmunka volt, másképp nem is tudtuk volna megnyerni a mérkőzést. Korábban hajlamosak voltunk szétcsúszni kétgólos hátrányban, most viszont fordítottunk, ebben egyértelműen sokat fejlődött a társaság. Ez a fordítás nemcsak a mérkőzés végéig adott lendületet, hanem a torna hátralévő két mérkőzésére is.

– A fehéroroszok ellen már más arcát mutatta a csapat, hatgólos győzelem lett a vége.
- Alaposan felkészültünk az ellenfélből, és a gyors vezetés is lendületet adott. Már az első félidőben magabiztosan vezetésre tettünk szert, érezhető volt, hogy nem lehet gond. Aztán jött Folk Zsuzsi súlyos térdsérülése, ami sokkoló volt, nagyon megrázta az egész csapatot. Bárkit nehéz lenne így látni, de egy csapattárs súlyos sérülését különösen fájdalmas végignézni. Mindenkit megviselt a dolog, és ez a folytatásban játékunkon is meglátszott. Bár nyertünk 6-0-ra, a hangulat egyáltalán nem olyan volt a mérkőzést követően, mint általában egy fontos győzelem után.

– A harmadik mérkőzésen a döntetlen is elég volt a csoportgyőzelemhez, és végül 0-0 lett a bosnyákok elleni találkozó. Nehezebb mérkőzés volt, mint a norvégok elleni?
– A norvégok fizikálisan nagyon erősek voltak, míg a bosnyákok technikásabb játékosokat vonultattak fel, és talán taktikailag is jobbak. Általában jobban szeretünk olyan rivális ellen játszani, amely inkább focizik, és nem pedig erőből próbálja megnyerni a mérkőzéseit, de végül ez is nagyon nehéz meccs lett. Az elején volt egy nagy ziccerünk, ha az bemegy, talán teljesen más lehetett volna a mérkőzés képe, így viszont meg kellett szenvednünk a döntetlenért is. Nagyjából ugyanannyi helyzete volt a két csapatnak, de a kapusunk bravúrjai nélkül nem tudtuk volna sikeresen megvívni a találkozót. Torma Lilla kétszer is egészen hihetetlen védéssel mentette meg a csapatot a kapott góltól, eszméletlen teljesítményt nyújtott. Ezen a meccsen is folyamatosan támogattuk egymást a pályán, ekkor már Folk Zsuzsi is ott szurkolt mögöttünk a lelátón, sokat jelentett számunkra a jelenléte.

– Október végén derül ki, hogy mely három csapattal mérkőzünk meg a tavaszi elitkörben, de itt már kizárólag jóval erősebb válogatottakat kaphatunk, mint amelyek ellen most továbbjutottunk. Milyen esélyeket látsz a világbajnoki részvételért vívott harcban?
- Tisztában vagyunk az erőviszonyokkal, reálisan látjuk a helyzetünket. Tudjuk, hogy az elitkörben már az is nagy bravúr lenne, ha a három mérkőzésből valahogy egyet sikerülne megnyerni, a vb-részvétel kiharcolása pedig szinte csodaszámba menne. De ez nem jelenti azt, hogy megelégszünk az elitkörbe jutással. Felszabadultan játszhatunk majd, és a legjobb tudásunk szerint fogunk teljesíteni. Minden megszerzett pont sokat jelentene a csapatnak, akkor is, ha végül nem lesz meg a továbbjutás. Ahogy mondani szokták, egy meccsen bármi megtörténhet, azt megígérhetem, hogy ugyanolyan elszántsággal fogunk beleállni a mérkőzésekbe, mint tettük a mostani selejtezőkörben.

– A tavalyi, hazai rendezésű Európa-bajnokság óta jelentősen megfiatalodott a csapat, a mezőnyjátékosok fele kicserélődött. A három selejtező egyfajta visszajelzés is volt arról, hogy hol állunk jelenleg a nemzetközi mezőnyben. Mit gondolsz, miben sikerült előrelépnünk az elmúlt bő egy évben, és miben kellene leginkább fejlődnie a csapatnak az elitkörig?
– Elsősorban fizikálisan kell fejlődnünk. Ezen a téren jelentős a hátrányunk, ami rögtön kijön, amikor nemzetközi mérkőzésen lépünk pályára. Itthon nem túl erős a női NB I-es futsalmezőny, a bajnokik irama össze sem hasonlítható a nemzetközi meccsek tempójával. A válogatott mérkőzéseken sokkal gyorsabbak, erősebbek az ellenfelek, ebben az összevetésben jó lenne felzárkóznunk hozzájuk. A tavalyi Európa-bajnokság óta jelentősen átalakult, fiatalodott a csapat. Mivel kevés lehetőségünk volt a közös munkára, számunkra is csak a mostani túrán derült ki igazán, hogy milyen erős csapategység alakult ki, és mennyire jól beilleszkedtek az érkező játékosok. Taktikailag eddig sem volt lemaradásunk, sőt inkább itt éreztem némi előnyt a többi csapattal szemben, de ezen a téren is folyamatosan lépegetünk előre, és biztos vagyok benne, a folytatásban is képesek leszünk a fejlődésre.