A leglényegesebb változás az előző másfél évtized nagy részéhez képest, hogy nincs már Zlatan Ibrahimovic, akinek – egyelőre úgy tűnik – a nyári Európa-bajnokság után bejelentett visszavonulása a válogatottól végleges. Az „Ibra utáni” új korszakban új a szövetségi kapitány is, az 54 éves Janne Andersson a 2015-ös bajnokcsapat, az IFK Norrköping éléről lépett a nemzeti csapata élére, Erik Hamrén helyére.

 Kiválasztottjaira is jellemző a generációváltás kifejezés, hiszen az októberi vb-selejtezőkre összehívott keret tagjai közül csupán ketten, az új csapatkapitány, Andreas Granqvist (FK Krasznodar) és Mikael Lustig (Celtic FC) jutott már túl az ötvenedik válogatottságán. Ibrahimovicon kívül lemondta a válogatottságot Andreas Isaksson, Kim Källström, Sebastian Larsson, Erik Johansson, Mikael Antonsson, Erkam Zengin és Pontus Wernbloom is. Ibrahimovic és Källström összesen 250-szer játszott a svéd válogatottban.

Természetesen az új generáció tagjai között is akadnak kiváló futballisták, így John Guidetti (Celta Vigo), Victor Lindelöf (SL Benfica), Oscar Lewicki (Malmö FF), Filip Helander (Bologna) és a kapus Patrik Carlgren (AIK), akik alapemberei voltak a tavaly Csehországban U21-es Európa-bajnoki címet nyert svéd válogatottnak. Helander, valamint az ugyancsak válogatott kerettag Emil Krafth Bolognában Nagy Ádám, Emil Forsberg Lipcsében Gulácsi Péter és Kalmár Zsolt, Oscar Hiljemark pedig Palermóban Sallai Roland és Balogh Norbert klubtársa.

 Jellemző a közös magyar és a svéd futballmúlt szoros voltára, hogy az északi ország nemzeti tizenegye a miénkénél csak a dán, a finn és a norvég csapattal játszott többször. Akadnak nagyon emlékezetes találkozók, ilyen az 1938-as franciaországi vb-elődöntő (mi nyertünk, 5:1-re), az 1958-as vb csoporttalálkozója (ők nyertek 2:1-re), vagy éppen az 1973-as, budapesti 3-3, ami megnyitotta a svédek előtt az utat az NSZK-ban rendezett világbajnokságra.

Ha a magyar labdarúgás szóba kerül Svédországban, az Aranycsapat tiszteletén kívül hamar téma lesz, micsoda munkát évgeztek edzőink az országban. Közismert tény, hogy a svéd futball első nagy nemzetközi sikerét elérő, 1948-as olimpiai bajnokcsapat alaptizenegyének minden játékosa magyartól tanult futballozni, kinek Czeizler Lajos, kinek Konrád II Kálmán, kinek Nagy József, kinek pedig Wampetics István volt az edzője. Czeizler Lajos ötször nyerte meg a svéd bajnokságot az IFK Norrköpinggel, Konrád II kétszer vitte diadalra a Malmőt, Nagy József 1924-ben olimpiai bronzot szerzett, majd 1938-ban a vb-elődöntőbe vezette a svéd válogatottat. Nyert svéd bajnoki címet klubjával Várszegi Vilmos (Östers IF) is.