A német válogatott 1909-ben játszott először a Millenárison, sőt általában a magyarokkal. Addig csak az osztrákokkal, vagy a csehekkel, illetve szoros kivételként egyszer az angolokkal találkozott a reprezentatívnak titulált csapatunk. Háromszor vezettünk, előbb Borbás Gáspár, majd Schlosser Imre, végül Koródy Károly lőtt gólt, a németek háromszor egyenlítettek, így alakult ki a 3:3-as döntetlen. Minder Frigyes tizenegye a következő játékosokból állt: Domonkos – Rumbold, Szendrő – Bíró, Bródy, Gorszky – Sebestyén, Krempels, Koródy, Schlosser, Borbás. Érdekes, hogy akkoriban még a németek sokkal kisebb figyelmet szenteltek a válogatottjuknak, nem volt szövetségi edzőjük, s általában hét-nyolc klubból verbuválták a tizenegyüket. Budapesten a vendégek játszottak sötét (fekete) mezben, s a magyarok fehérben. Egyébként különleges nap volt ez a német válogatott történetében: két A-válogatott is pályára lépett. A budapestin kívül volt egy „karlsruhe-i” is, amelyik 1:0-ra legyőzte a svájciakat.

Akkor még jelentős erőkülönbség volt a két ország futballja között, meglepetést keltett a budapesti döntetlen. 1911 decemberében, Münchenben, 4:1-re nyertünk, majd a következő év áprilisában megint négy gólt lőttünk, de négyet is kaptunk. Itthon mintha túl könnyen vettük volna a németek elleni mérkőzéseket… Tegyük hozzá: néhány héttel később, a stockholmi olimpia Vigaszdíj-mérkőzésén megint simán nyertünk. Az első korszakban, bő tíz év alatt játszott négy mérkőzésen Schlosser Imre nyolc gólt is szerzett, ezzel mindmáig ő a párharc magyar gólrekordere.

1920-tól ismét megszaporodtak a találkozások, az I. világháborút követő politikai helyzetben egyik ország válogatottjának sem volt könnyű ellenfelet találni. 1920 és 1924 között négyszer is megmérkőzött a két válogatott, majd a harmincas évektől ismét megélénkültek a kapcsolatok. Noha nem volt gyenge akkor a német válogatott, 1934 januárja után egészen a tragikus, 1941. áprilisi 7:0-s vereségig, az Otto Nerz, majd Sepp Herberger által irányított Nationalelf egyszer sem tudta legyőzni a magyarokat. Az 1938. márciusi, nürnbergi 1:1 már az Anschluss utánra esett, tehát akár játszhattak is volna az ellenfélnél a legjobb osztrákok, de Herberger akkor még nem hívta meg őket. 1939 szeptemberében már igen, ennek ellenére a magyar legénység 5:1-re nyert.

Mindkét legénység nehezen birkózott meg a WM-rendszerre való átállással, ez is volt az oka, hogy az 1939 és 1942 közötti meccseken különösen sok gól esett. 1941. április 6-án beleszaladtunk egy 7:0-s vereségbe (az angolokon kívül mástól addig nem kapott ilyen nagy verést a magyar csapat), majd hiába vezettünk itthon 3:1-re a szünetben az Üllői úton 1942-ben, a németek 5:3-ra nyertek.

A két válogatott következő találkozói az 1954-es világbajnokságra estek, minden futballszurkoló tudja, hogy a csoportmérkőzésen 8:3-ra győzött az Aranycsapat, a finálét ellenben a nyugatnémetek nyerték meg 3:2-re.

Három évvel később az akkor még regnáló világbajnok Hannoverben 1:0-ra győzött az Aranycsapatra már alig-alig hasonlító magyar válogatott ellen. 1959-ben sikerült először legyőzni a németeket, illetve a nyugatnémeteket. Az első negyedóra végén már 2:0-ra vezetett Baróti Lajos csapata: Tichy Lajos – aki két héttel korábban mesternégyest ért el a svájciak elleni 8:0 alkalmával – látványos akciót fejezett be a támadáshoz illő góllal. A második magyar gól messzemenően méltó volt az ifjú Albert Flórián híréhez: az a cselsorozat, amely a 2:0-t megelőzte, minden idők legragyogóbb szólóinak egyikeként került be a futballhistóriába. A második félidőt ugyan „berni eredménnyel” elvitték a németek, de a magyar siker egy percig sem forgott veszélyben.

A hetvenes években négyszer is találkozott a két válogatott. Az évtized első felében vitathatatlanul jobb volt az abban a korszakban Európa- és világbajnoki címet is nyerő nyugatnémet legénység. 1978-ban csak 61 percig tartott a mérkőzés a frankfurti ködben. A francia Wurtz játékvezető az utolsó félórát már nem engedte lejátszani – kevés világklasszis edző búcsúmérkőzése szakadt félbe – Helmut Schöné igen. E csonka meccs egy sorozat első állomása lett: az NSZK válogatottja többet nem is tudott nyerni a magyar ellen. Az egyesítésig négy, majd 1994-ben még további egy találkozón veretlenek maradtunk. Az öt találkozón mindössze három gól született, a két magyarból az elsőt Nyilasi Tibor szerezte.

A másikat Péter Zoltán, a modern idők egyik legértékesebb idegenbeli győzelméhez segítve a válogatottunkat. Mezey György együttese, egy jótékonysági mérkőzésen, Hamburgban, 1-0-ra megverte az előző világbajnokság ezüstérmesét.

A kétezres években – az MLSZ centenáriuma tiszteletére rendezett találkozón – a németek 5-2-re nyertek 2001-ben, majd a dél-afrikai világbajnokság előtt is nyerni tudtak Budapesten, 3-0-ra. Közben ellenben, 2004. június 6-án, Kaiserslauternben ismét magyar siker született. A Lothar Matthäus-éra legváratlanabb és legnagyobb feltűnést keltő győzelmét aratta a portugáliai Európa-bajnokság előtt a válogatottunk. Torghelle Sándor volt a mérkőzés hőse, két gólt lőtt Oliver Kahnnak, az első félidőben. A magyar csapat a Király – Juhász, Stark, Tóth A. – Szélesi, Bodnár, Rósa D., Leandro (Tóth B.), Huszti (Bodor) – Gera (Gyepes), Torghelle összeállításban játszott. Emeli a győzelem értékét a németek névsora: Kahn – Hinkel (Schweinsteiger), Wörns, Nowotny (Baumann), Lahm – Hamann (F. Ernst), Frings – Ballack – B. Schneider – Klose (Brdaric), Bobic (Podolski).

Az eddigi mérkőzések:

1909. 04. 04. Bp., Millenáris Magyarország–Németország 3:3 (2:2) Borbás, Schlosser, Koródi
1911. 12. 17. München Németország–Magyarország 1:4 (0:2) Sebestyén, Schlosser 2, Bodnár
1912. 04. 14. Bp., Üllői út Magyarország–Németország 4:4 (1:4) Schlosser, Bodnár 3
1912. 07. 03. Stockholm Magyarország–Németország 3:1 (2:0)* Schlosser 3
1920. 10. 24. Berlin Németország–Magyarország 1:0 (1:0)
1921. 06. 05. Bp., Hungária út Magyarország–Németország 3:0 (2:0) Schlosser, Guttmann, Braun
1922. 07. 02. Bochum Németország–Magyarország 0:0
1924. 09. 21. Bp., Üllői út Magyarország–Németország 4:1 (2:0) Szentmiklóssy, öngól (Lang), Takács II 2
1930. 09. 28. Drezda Németország–Magyarország 5:3 (0:3) Takács II 3
1932. 10. 30. Bp., Hungária út Magyarország–Németország 2:1 (1:1) Déri, Turay
1934. 01. 14. Frankfurt Németország–Magyarország 3:1 (1:1) Polgár
1936. 03. 15. Bp., Hungária út Magyarország–Németország 3:2 (1:1) Titkos, Cseh II, Sárosi
1938. 03. 20. Nürnberg Németország–Magyarország 1:1 (1:0) Toldi
1939. 09. 24. Bp., Üllői út Magyarország–Németország 5:1 (2:1) Kincses, Zsengellér 3, Dudás
1940. 04. 07. Berlin Németország–Magyarország 2:2 (2:2) Toldi, Sárosi III
1940. 10. 06. Bp., Üllői út Magyarország–Németország 2:2 (1:1) Kiszely, Kincses
1941. 04. 06. Köln Németország–Magyarország 7:0 (3:0)
1942. 05. 03. Bp., Üllői út Magyarország–Németország 3:5 (3:1) Nagymarosi, Zsengellér, Tihanyi II
1954. 06. 20. Bázel Magyarország–NSZK 8:3 (3:1) ** Kocsis 4, Puskás, Hidegkuti 2, Tóth II
1954. 07. 04. Bern Magyarország–NSZK 2:3 (2:2) *** Puskás, Czibor
1957. 12. 22. Hannover NSZK–Magyarország 1:0 (1:0)
1959. 11. 08. Bp., Népstadion Magyarország–NSZK 4:3 (1:0) Tichy 2, Albert, Sándor
1970. 09. 09. Nürnberg NSZK–Magyarország 3:1 (3:1) Fazekas
1972. 03. 29. Bp., Népstadion Magyarország–NSZK 0-2 (0-0)
1974. 04. 17. Dortmund NSZK–Magyarország 5-0 (1-0)
1978. 11. 15. Frankfurt NSZK–Magyarország 0-0 (félbeszakadt)
1983. 09. 07. Bp., Népstadion Magyarország–NSZK 1-1 (1-0) Nyilasi
1985. 01. 29. Hamburg NSZK–Magyarország 0-1 (0-0) Péter
1987. 11. 18. Bp., Népstadion Magyarország–NSZK 0-0

1994. 10. 12. Bp., Népstadion Magyarország–Németország 0-0
2001. 08. 15. Bp., Népstadion Magyarország–Németország 2-5 (0-2) Tököli, Horváth F.
2004. 06. 06. Kaiserslautern Németország–Magyarország 0-2 (0-1) Torghelle 2
2010. 05. 29. Bp., Puskás-stadion Magyarország–NSZK 0-3 (0-1)

Összesített mérleg magyar szempontból: 33 mérkőzés, 11 győzelem, 10 döntetlen, 12 vereség, 64:69-es gólkülönbség
Tétmérkőzéseken: 3 mérkőzés, 2 győzelem, 1 vereség, 13:7-es gólarány

* olimpiai Vigaszdíj-torna
** vb-csoportmérkőzés
*** világbajnoki döntő