A Puskás Aréna nyitómérkőzéséről:

– Azt hiszem, nem kell ragoznom, hogy mindannyiunknak mennyire tetszett. A mérkőzés előtt látott képek nem adták vissza azt, hogy valójában milyen és mekkora a Puskás Aréna. Mikor kimentünk a pályára, az nagyon más, nagyon felemelő érzés volt. Fájdalom és félelem sincs bennem, csak azt érzem, hogy több maradt ki, mint kellett volna, kicsit elhúzódott ez a sérülés. Most viszont már azt érzem, hogy teljesen meggyógyult, panaszmentesen tudok játszani. Kell egy kis idő – és emiatt kiemelten fontosak voltak az Uruguay elleni játékperceim – hogy fejben ugyanolyan gyorsan tudjak döntéseket hozni, mint korábban. Ez minden egyes játékperccel javulni fog szerintem.

Az őszt meghatározó sérüléséről:

– Ez gyakorlatilag egy sima bokaszalag-sérülés volt, ami egy szerencsétlen lépés miatt következett be. Ugyanakkor valószínűleg egy  gyerekkori sérülésem miatt volt egy extra csontdarab, ami letörött a bokámból és ez lelassította a gyógyulás folyamatát. Aztán jött a szlovákok elleni meccs, ahol még nem voltam 100 százalékos állapotban, de én úgy döntöttem, hogy ennek ellenére is játszani akarok, mert nagyon jól tudtam, mennyire fontos mérkőzés várt ránk. Mivel mindenféle hírek megjelentek korábban, hangsúlyozom, hogy senki sem tartott pisztolyt a fejemhez, hogy játsszak. Ugyanakkor így utólag azt is el kell ismernem, hogy ez a döntésem visszavetett a gyógyulási folyamatban, de ebből a döntésemből is tanultam, így még egyszer ilyen hibát biztosan nem fogok elkövetni.

A Wales elleni Eb-selejtezőről:

– Mindannyian tudjuk, hogy ez mennyire fontos mérkőzés. Az év legfontosabb mérkőzése, de sok játékosnak ez eddigi élete mérkőzése lehet. Különös tekintettel arra, hogy milyen régen jutott ki a magyar válogatott egyenes ágon Európa-bajnokságra. Nyilván az mindannyiunknak plusz motiváció, hogy ha kijutunk, akkor minimum 2 csoportmeccset hazai pályán játszanánk az Eb-n. Egész héten erről beszéltünk, hogy ennél nagyobb motiváció nem kell, ráadásul a Puskás Aréna nyitómeccsén meg is tapasztalhattuk, hogy nagyjából milyen hangulat fogadna minket jövő májusban. Az új stadion egy igazi katlan, és csak rajtunk múlik, hogy bevehetetlen erőddé tudjuk-e tenni. A saját kezünkben van a sorsunk most kedden is. Ha sikerül nyernünk, akkor mindenki úgy mehet vissza a klubcsapatához, hogy tudja, hogy jövő júniusban milyen meccsek várnak ránk. A Nemzetek Ligája rájátszásáról nem is nagyon beszéltünk, mert egyelőre csak a walesi meccs jár a fejünkben, ráadásul a 2016-os Eb-re is egy ki-ki meccsen jutottunk ki, szóval egy részünknek van már tapasztalata ezzel a helyzettel kapcsolatban. Walesnek vannak jó játékosai, de csapat, mint egység, erősebbek vagyunk náluk. Szerintem hatalmas szerepe lesz a meccsen annak, hogy a mi csapatunkban mindenki tűzbe megy a másikért és az utolsó leheletével is kisegíti a másikat, ha kell. Ha szervezettek, kompaktak leszünk, akkor biztos, hogy lesznek helyzeteink és a csatáraink be fognak találni.