Az U19-es válogatott Mészöly Géza vezetésével készült fel a hazai rendezésű kontinensviadalra. A felkészülés során elért eredmények biztatóak voltak, a csapat egymás után nyerte meg mérkőzéseit, tavasszal magabiztosan legyőzte többek között a jelentős játékerőt képviselő törököket és a szintén Eb-szereplő ukránokat is. A kéthetes nyári szünet után a játékosok a német győzelemmel végződő brazíliai világbajnokság bűvöletében kezdték meg az Eb-t megelőző felkészülési hajrát.

Az Eb főpróbája nem sikerült jól, az üzbégek elleni párosmeccs mérlege egy döntetlen és egy vereség lett, de a csapat így is nagy reményekkel kezdte meg a kontinensviadalt. Az első mérkőzést az osztrákok ellen játszottuk le, a Szusza Ferenc Stadionban rendezett találkozón a biztató kezdést követő rövidzárlattal szó szerint és átvitt értelemben is helyzetbe hoztuk az ellenfelet, Ausztria pedig élt a tálcán kínált lehetőséggel. Hiába sikerült jobban a második félidő, a 3-1-es vereség csalódást keltő eredmény volt szurkolónak, játékosnak egyaránt. A vereség alaposan megtántorította a csapatot, a portugálok pedig padlóra is küldték a mieinket: a második csoportmeccsen, a felcsúti Pancho Arénában, a játékra épp csak alkalmas, pocsolya akadályokkal nehezített talajon 6-1-es verést mértek válogatottunkra, amely a hajrában esett szét teljesen, és kapta góljai felét. A továbbjutást érő első két helyet két legyőzőnk szerezte meg, mi pedig "búcsúmeccsünkön" a vb-szereplésért csatáztuk az izraeliekkel. Kalmár Zsolték becsületére legyen mondva, hogy a vereségek után felálltak a padlóról, és Izrael ellen hősiesen küzdve hozták a vb-részvételhez elengedhetetlen győzelmet (2-1).

A minimális cél tehát elérte az együttes, ennek ellenére az MLSZ elnöksége úgy határozott, új szakmai stábnak szavaz bizalmat a 2015-ös új-zélandi U20-as vébé előtt. A csapat élére Szalai László, a hazai edzőképzés vezetője került, akivel ősszel lejátszotta első felkészülési meccseit a válogatott, de a munka java januárban kezdődik meg.

Tavasszal fontos feladat vár az 1998-as születésű játékosokból álló U17-es válogatottra is, amely ősszel továbbjutott a hazai rendezésű Eb-selejtezőből, és tavasszal ugyancsak hazai pályán harcolhatja ki a bulgáriai Európa-bajnokságon való részvételt. Belvon Attila együttese a bosnyák, a skót és a cseh válogatottal meccsel a kvalifikációért, az esélyeket a hazai pálya előnyén kívül az is növeli, hogy 2015-től az eddigi 8 helyett 16 csapat vesz részt a kontinensviadalon, vagyis másodikként is ki lehet jutni az Eb-re. Az U17-es együttes több alkalommal is bizonyította, hogy nem kell félteni a nagyobb feladatoktól, feltétlenül ide tartozik az írek (1-0) és a szerbek (1-0) legyőzése a veretlenül, kapott gól nélkül megnyert Telki Kupán, vagy a svájciak (2-0) elleni diadal felkészülési összecsapáson. Még egy fontos erénye volt a gárdának: olyan (tét)meccseket is meg tudott nyerni (1-0 Kazahsztán és Izrael ellen), amelyeken nem jött ki igazán a lépés, és jócskán elmaradt valós tudásától.

Az 1992-1993-as korosztály idén elbúcsúzott az utánpótlásfutballtól, és bár az Eb-szereplésre nem volt reális esélye, a sorozat zárása kifejezetten szépre sikerült. A csapatot az utolsó két tétmeccsre átvevő Dajka László irányításával a mieink megszorongatták a spanyolokat Felcsúton (0-1), majd bravúros, 4-1-es győzelmet arattak Boszniában a házigazdák ellen.

Részsikereket a többi, tétmérkőzéseken nem szereplő korosztályok is elértek, de mindegyik utánpótlás-válogatottra elmondható, hogy hullámzó volt a teljesítményük, egyenletesen magas szinten nem tudtak szerepelni az év folyamán, a nemzetközi élmezőnnyel folyamatosan még nem, legfeljebb egy-egy mérkőzésen tudták felvenni a versenyt. Erre jó példa az 1996-os korosztály őszi Eb-selejtezője, ahol egy kimondottan erősnek tartott, korábban szép sikereket elérő generáció búcsúzott nyeretlenül az Eb-sorozattól, miután több kulcsembere is kidőlt a sorból a tétmérkőzésekre.